Süni Samu bánata
Nyuszi Gyuszi, épp a reggeli szokásos futását kezdte meg, mikor a tisztás szélénél pityergő barátjába botlott.
A mindig vidám süni szeméből, ezúttal könnyek potyogtak."Mi a baj Samu?" Kérdezte tőle kedvesen.
"Holnap gyerekek jönnek az erdőbe.""Hüppögte Samu.
"Mi ezzel a baj?" Kérdezte Gyuszi kíváncsian. "hiszen te szereted a gyerekeket!"
"Igen. Csak, ők nem szeretnek engem.""Zokogta Samu. Mikor idejönnek, mindent megcsodálnak, mindent megsimogatnak, csak, engem nem! Ha mégis akad valaki
aki megpróbálná, mindig rászól a társa: „Vigyázz , szúr!!"
"Nem tudom, mit lehetne tenni." Válaszolta nyuszi .
Majd, hirtelen a fejéhez kapott és hatalmasat kurjantott.
"menjünk el, Bagoly Benőhöz, ő a legbölcsebb az erdőben, ő majdcsak kitalál valamit!"...
Magasan járt már a nap, mire a barátok Benő fájához értek. Ő már, rég aludt!..
Mikor meghallotta a hangjukat, kíváncsian dugta ki fejét az odúból.
"Miben segíthetek?" Kérdezte tőlük.
Mire a két barát, a történet végére ért, Benő arca elkomolyodott.
"Nem tudom, mi lehet a jó megoldás." Mondta nekik őszintén.
A következő pillanatban viszont, egy hatalmas falevél esett Benő feje búbjára.
"Megvan!" Kiáltotta hangosan.
"Holnap, mire a gyerekek megérkeznek, gyűjtsetek rengeteg falevelet és tegyétek mind, Samu tüskéjére. Így, nem fog szúrni."
Így is történt. Majd, a munka végeztével fáradtan, de kíváncsian várták a látogatókat.
Kezdetben, minden úgy történt, ahogy máskor is. Egészen addig, míg egyikük, meg nem látta a bokorban ülő Samut.
"Jéé , de jó, süni ami nem szúr."
A következő percben már, kezek tucatjai simogatták, gyömöszölték Samut, aki ettől, határtalanul boldog volt.
„Szeretnek, végre szeretnek!!" Sóhajtott elégedetten magában....
