Kedves Mindenki!
Hol volt, hol nem volt - de nagyon is igaz volt: Blanka és Tamás találkozott egymással 2010 áprilisának 23. napján. Ettől kezdve a fiatalok minden hónap
23-án mindig megünnepelték a találkozásuk pillanatát. Aztán összeköltöztek és családjaik szeretetétől övezve éltek évekig élettársi kapcsolatban mígnem
elérkezett a 96. hónap vége azaz a nyolcadik év is eltelt. Tamás fiunk gondolt egyet és 96 gyertyát meggyújtva várta haza párját. A nem mindennapi és sikeres
leánykérés következményeként az Úr 2019 évében kerültem Magyarszombatfára.
* Előkészületek
2018 nyarának elején egy eljegyzési ebéd alkalmával hallhattuk örömszülőkként a terveket. Akkoriban mintegy 30 árajánlat közül a Kosbor panzió egy volt
a sok közül. Az esélyes helyszínek végiglátogatása után eldőlt, hogy hol és mikor kerüljön megvalósításra az eredetileg 50 főre tervezett, szűk családi
körre méretezett esemény. A Magyarszombatfán található Kosbor panzióra esett a fiatalok választása. És ezután jött a szervezési munka java: a távol-keletről
megrendelt menyasszonyi ruhától a meghívottak étkezési speciális kívánságaikig, az utazás és szállás körüli igényektől az esküvői tortákig. Számunkra a
gyorsvonati pótjegyet és helyjegyet interneten rendelte meg a fiunk. Személyes készülődésünk kimerült az ez alkalomra ruha és öltöny beszerzésével, becsomagolásával
valamint a négy napos program további kellékeinek előkészítésével, a bőröndökbe továbbításával.
* Június 7 péntek
A Citadella nemzetközi gyorsvonathoz igyekeztünk a Déli pályaudvarra, amely menetrend szerint 8:30-kor indul minden nap. Aznap azonban hiába értünk a közeli
lakásunkból a vasúti sínek végén lévő bakokhoz negyed 9 előtt, sehol sem volt a ljubljanai gyors. A menetrend szerinti indulás előtt 3-4 perccel tolták
be az ötödik vágányra és tíz perccel később, 8:40-kor tudott elindulni. De aztán behozta a lemaradást, legalábbis Őriszentpéterre pontosan, 12:42-kor érkeztünk.
A 423-as kocsi félig üres volt végig az út során, a négyes ülésünket csak mi foglaltuk. Eszter nézelődött illetve keresztrejtvényt fejtett, jómagam az
egyesülettől kölcsönkapott laptopon szövegszerkesztéssel foglalatoskodtam. Leszállást követően egy fiatalember érdeklődött nevünk iránt, majd jelezte:
ő jött értünk, hogy a Kosbor panzióba vigyen minket. Elvette csomagjainkat és a kocsihoz mentünk. A 10-12 perces út alatt megtudhattuk többek közt, hogy
Debrecenből származik feleségével együtt és hogy már van egy másfél éves gyermekük. Kiszállva a gépkocsiból kérdeztük hogy mivel tartozunk, de azzal hárított,
hogy ő a panzió gondnoka. Valóban később láttuk több munkakörben - hol pincérként, hol kertészként és még ki tudja mi mindent csinál a többiekhez hasonlóan.
* Magyarszombatfa
Az Őrség déli csücskében található, a Velemér völgyben.
A település szerkezete részben utcára épült házakból, részben ezen házak melletti sikátoron át megközelíthető egy vagy több ház összességéből áll.
A keveset termő, sovány földek mellett az agyag nagyon sok családnak nyújtott ezen a tájon megélhetést. Több mint 700 éves hagyomány itt a fazekasság,
első okleveles említése 1366-ból való. Az itt lakó gerencsérek valaha megrakott szekereikkel messzi vidékeket is felkerestek, hogy az általuk készített
cserépedényeket gabonára cseréljék. Az árban úgy szoktak megegyezni, hogy a vevő kétszer, háromszor teleöntötte a megvásárolni kívánt edényt búzával. A
gerencsérek mindig könnyen eladták a portékájukat és tele szekérrel jöttek hazafelé.
Ha sétára indulunk a faluban, ma is tapasztalhatjuk, mennyire él a régi hagyomány.: Lépten-nyomon szemünkbe tűnnek a fazekas műhelyek cégérei, régi fazekas
dinasztiák adják tovább generációról generációra a hagyományos tudást.
Kis műhelyekben, polc-sorral ellátott üzlethelyiségekben kínálják a mai kor igényei szerint elkészült mázas és mázatlan edényeket: korsókat, tálakat,
tárolókat, tartókat, amelyekbe aztán tetszés szerint tehetünk tejet, tojást, hagymát, krumplit, szűrhetünk tésztát, de akár használhatjuk tolltartónak,
virágedénynek.
* A Kosbor panzióról
A varázslatos Őrségben, egy három hektáros erdőszéli birtokon a nyugalom, a luxus szigete.
Az Őrség a maga szelíd lankáival, különleges építészetével és hagyományaival mindig is vonzotta a látogatókat. De nem csak a természeti szépségek és egyedi
nevezetességek csalogatják ide a turistákat, hanem az errefelé oly népszerű falusi turizmus is. A városlakók néha csak arra vágynak, hogy csöndben, nyugalomban
tölthessenek el pár napot, jókat falatozva, közel a természethez.
Az utóbbi években megjelent az a réteg, amely szeretne hagyományos környezetben pihenni, azaz nem kedveli a szállodák steril világát, viszont szívesen
venné az ott megszokott szolgáltatásokat: legyen svédasztalos reggeli, minden nap ragyogjon a fürdőszoba, és ne csak egy kulcsot kapjanak a házhoz, hanem
egy környéket jól ismerő tulajdonost is.
Erre az új igényre érzett rá Molnár-Mersitz Ágnes, aki 2010-ben nyitotta meg a
Kosbor panziót
Magyarszombatfán. Ágnesben és férjében is hosszú évekig érlelődött az elhatározás, hogy otthagyják a fővárost, ahol úgy érezték, teljesen elvesztették
a kapcsolatot a természettel.
Ágnesnek nem volt vendéglátós tapasztalata, de amikor végképp belefáradt a multik világába, nekilátott az álom megvalósításának. Szerencsére férje, Attila,
maximálisan támogatta mindenben. Először Budapest környékén keresgéltek, de nem találtak olyan házat, amely megfelelt volna az elképzeléseiknek. Az Őrségbe
hobbijuk, a gombászás miatt jártak le, és teljesen beleszerettek a vidékbe. Ágnes úgy érezte, ennél jobb hely nem is kell, úgyhogy itt folytatták a keresést.
Még másfél év kellett, mire rábukkant arra a házra, amely faluszéli elhelyezkedése miatt kellő nyugalmat és intimitást adott, a kertben százéves gyümölcsfák
virágoztak és a telekhatáron már az erdő kezdődött. Tudta, hogy meglett az igazi, így meg is vásárolta a régi, kopottas ingatlant, hogy majd vendégházzá
alakítja. Ahogy az az építkezéseknél lenni szokott, egymás után bukkantak elő a rejtett hibák, úgyhogy végül a régi házat le kellett bontani, de a terveket
nem vetették el. Így ugyan kényelmetlenebb az üzemeltetés (a kisebb kiszolgálóhelyiségek miatt), de a vendég autentikus őrségi házban pihenheti ki magát.
A panzióhoz hatalmas kert tartozik, ahol megterem a névadó, védett orchideaféle, a kosbor, ahol nyár elején százával röpködnek a pillangók és ahova a szarvasok
is benéznek időnként, hogy lakmározzanak a lehulló almákból. Tiszteletre méltó, hogy mennyi figyelmet fordítottak az egész birtok kialakítása során a környezetvédelemre,
és arra, hogy minél inkább együtt élhessenek a háziak és vendégek a természettel.
A falusi vendéglátás itt nem abban jelenik meg, hogy vasvilla van a háznak támasztva, hanem olyan gondoskodást és figyelmet kap a vendég, mintha a nagymamájánál
járna. Ez olyan apró, de korántsem lényegtelen részletekben is megnyilvánul, hogy az ágyneműt régi vidéki szokás szerint keményítik, így különösen jól
esik ágyba bújni.
Ágnes nemcsak a házak kialakításában ragaszkodik a hagyományokhoz. Fontosnak tartja, hogy helyi kistermelők termékei kerüljenek a reggeliző pultra, és
hogy minél autentikusabb programokat tudjon ajánlani a vendégeknek.
Nem versenyez a szobákat kiadó falusi családokkal, hiszen egy egész más vevőkört szolgál ki: magasabb színvonalat elváró hazai és külföldi közönséget.
Saját korábbi utazásainak legfőbb tapasztalatát ültette át itt a gyakorlatba. Lakott ugyanis sátortól kezdve ötcsillagos szállodáig mindenféle helyen,
de megállapította: a maradandó élmények nem a csillagok számától függnek, hanem attól, mennyire látják szívesen a vendéget.
A recepcióban Nikoletta fogadott minket. Kérte, hogy amíg kideríti hogy melyik a mi szobánk - foglaljunk helyet a borozó teraszán, hideg, mentás üdítőt
tett elénk és pártfogásába vette csomagjainkat is melyeket Laci sofőrtől vett át. Nem telt bele öt perc és máris elfoglalhattuk Pajta 2 nevű szobánkat
a földszinten.
* Részletesebben a felszerelésről
Belépvén a kocka alakú helységbe a bejárati ajtó a szoba jobb sarkában helyezkedik el. Ugyan azon a falon a másik sarokban egy másik ajtó a fürdőszobába
nyílik. A két ajtó közötti részen egy komód található. Mint minden bútordarab a szobában - a 19. század hangulatát idézi fel anyagában, formájában. Felül
két kihúzható fiók a komód teljes szélességében, alul nyitható ajtók mögött polcok.
A bejárati ajtóval szemben egy két ajtós, akasztós szekrény számos vállfával, a bejárati ajtó és a szekrény között a falhoz állítva egy hosszú lóca.
A szekrénytől balra, a falra merőlegesen és szinte a komóddal szemben található a dupla ágy, rajta ízléses ágytakaróval letakart korszerű ágyneművel és
matraccal. Az ágy felett egy idős házaspár képe lógott a falon. Az ágy mindkét oldalán éjjeliszekrényként üveglappal borított magas szék éjjeli lámpákkal.
A fürdőszoba ajtó előtt az ablakos falon két félkör karfás szék, köztük a hűtőszekrény, melynek tetején tálca magasított kerettel. A tálcán forraló, két
személyes tea és kávés szerviz, tartóban tea- és kávé filterek.
A fürdőszobába lépve balra található a sima felületbe süllyesztett mosdó, felette tükrös polc. Kicsit arrébb a csempés elválasztóval a zuhanyozó mely elé
műanyag függöny húzható. A jobb oldalon a mosdóval szemben a falon sok bordás radiátor-törölköző tartó illetve a hátsó falnál a WC, a falra erősített tartályának
oldalán a vízöblítést biztosító nyomógombokkal. A jobb oldali falon vállmagasságban ablak, mely a természetes fényt hívatott lehetővé tenni. És persze
fejenként két törülköző, folyékony szappan, fültisztító pálcika, környezetbarát WC papír és megannyi apróság fogadja a kedves vendégeket. Ja, hajszárító
is volt.
* A nap hátralévő részében
Kipihentük az utazás fáradalmait. Eszter olvasgatott én meg a szundi műfajának áldoztam. Aztán felfedező útra indultunk a 3 hektáros birodalomban. No nem
az egész területet jártuk be, csak a frissen nyírt mezsgye mentén sétáltunk körbe. Mindenütt kisebb társaságok számára tűzrakó helyek, asztalokkal, padokkal.
Nem nagy távolságok, de mégis elkülönülési lehetőséggel. Sétánk végén két egymás melletti napozóágyon pihentünk meg.
A késő délután a borozó teraszán talált minket ahol az egyre másra szállingózó rokonsággal beszélgettünk vacsoráig. Mi a négy örömszülő - egy asztalhoz
ültünk:
A pénteki vacsora:
Előétel: saláta, tökmaglisztes tojásos nokedli
Főétel: tepsis tarja, sült zöldségek
Desszert: rizsfelfújt
A vacsora utáni beszélgetések során derült ki, hogy egyes szobákban van TV, másokban nem. Amikor párom nehezményezte a dolgot, akkor a panzió munkatársa
elkísért minket a szobánkba és üzembe helyezett egy TV-t a komód tetején. Most már Eszter is nézegethette az ablakát a világra ...
* Június 8 szombat
Elaludtunk. Hogy az előző mapi mozgalmas program vagy a kényelmes fekhely vagy a kettő együtt eredményezte, de a tervezett 7 helyett 9-kor ébredtünk. Tempós
készülődésünk alatt még egy figyelmes rokoni kopogtatásban is részünk volt, de végül is fél tízre az étteremben voltunk.
Alma lével kezdtünk, majd helyi készítésű magvas péksütemények, felvágottak és sajtok következtek, és még kóstoltuk a lekvárokat, dzsemeket is. A müzlit
követően nekem jutott a dupla presszókávé nagyobbik része, mert hogy Eszter csak két-három kortyot ivott a bivaly erős kávéból (saját értékelő skálámon
jobb volt mint 8).
Mire végeztünk a reggelinkkel már javában zajlott a készülődés a délutáni, esti eseményre: helyükre kerültek a lampionok és a fényforrásokat tápláló vezetékek,
a menyasszonyi és a nyoszolyó lányok ruhái az öltöző helységbe (csak a vőlegénynek volt tilos látnia a menyasszonyi öltözéket ...) és így tovább.
Hamar eltelt az idő a délutáni 14 óráig amikor is a tervezett program szerint megkezdődött az állófogadás. A 44 fős násznép nagyobb része, huszonöten helyben
laktunk, a többiek a környék többi szálláshelyén kerültek elhelyezésre. No ők már ünnepélyesebb külsőt mutattak, a helyben lakók 3 óra után kezdtek átváltozni
a nyárias laza ruházatból az eseményhez illő külsőre.
A várakozás órái alatt a borozó teraszán lévő asztalokon zöldség és gyümölcs saláták, szendvicsek, hús- és zöldség golyócskák, apró édes és sós sütemények
várták a vendégeket. Üdítő italok és ásványvizek mellett Blanka édesapja, Endre kínálta saját, családi termelésű, készítésű italait:
Gombai kisüsti barackpálinka,
Gombai kisüsti törkölypálinka,
Gombai kisüsti bodzapálinka,
Bényei Zalagyöngye száraz fehérbor,
Bényei Kékfrankos száraz vörösbor,
Monori Közösségi Bor száraz fehér cuvée bor OEM(oltalom alatt álló eredet-megjelölésű ).Számomra a legkellemesebb benyomást a Kék Frankos
keltette, melyet Endre elmondása szerint 1980-ban telepítettek Gomba-Bénye környékén.
Már az alkalomra vásárolt sötét nyári öltönyömben ücsörögtem a borozó teraszán, mikor 4 óra magasságában megérkezett az anyakönyvvezető. Átvágott a várakozó
násznépen és tovább ment valahova feljebb a domboldalban levő lugasba. Még egy utolsó igazítás keresztlányunk segítségével a virágkitűzőmön, párom aranykarkötőjének
bekapcsolásán. Egyébként mezei jellegű virágkitűzőket a vőlegény, az örömapukák és a férfi tanú viseltek. Fél öt előtt a két legidősebb családtag - a
90 éves Ibolya néni és a 80 éves Éva néni elindultak a számukra Mont-Everesti magasságnak tűnő hegycsúcsnak és aztán követtük őket valamennyien.
* A szertartás
Változatos terepen kis hídon, lépcsőn, domboldalon jutottunk fel a helyszínre. Miközben bandukoltam párom mellett - eszembe jutott: szüleim 75 évvel ezelőtt
ezen a napon esküdtek a Bazilikában. Most bizonyára az égiek társaságában boldogan szemlélik unokájuk életének fontos eseményét ...
Az asztal egyik oldalán teljes díszben az anyakönyvvezető, másik oldalon a 2 szék a várakozó vőlegénnyel. A közönség oldalról figyelhette, követhette az
eseményeket: az elsősorban székek az örömszülőknek, tanúknak, mögöttük további széksorokban a többiek.
Fél öt után pár perccel indult el az apja jobb karján a menyasszony a Villa nevű épülettől. Előttük a gyűrűket tartalmazó díszes dobozt vivő legkisebb
nyoszolyólány. Mellette, mögötte Három tündérke virágszirmokat szórta a teljes díszben pompázó leány elé, a legnagyobb tündérke vitte, tartotta a menyasszonyi
ruha hosszított alját.
A hivatalos szavak, mondatok mellett szép beszédet hallhattunk az anyakönyvvezetőtől. Megtörténtek az aláírások, gyűrűt húztak egymás kezére a fiatalok
és persze megtörtént a nyilvános csók is.
Elsőnek az eskető hölgy gratulált és aztán sorban mindannyian megszeretgéltük az újdonsült ifjú párt. Ezekben a pillanatokban Blanka anyukája, Ibolya tűnt
a legmeghatottabbnak ...
Ezután Blanka bátya, Bálint vezényletével különböző felállásban készültek a csoportképek. Aztán a főszereplők és a fényképészek elvonultak további fotózásra,
a násznép pedig eloszlott a panzió területén. Feléltük az állófogadás maradék falatjait, de a meleg miatt leginkább folyadék utánpótlással beszélgetve
várakoztunk a vacsora kezdetére.
* A vacsora és tánc
A panzió munkatársai nem sokkal a meghirdetett fél nyolcas vacsora kezdés előtt átrendezték a borozó teraszát állófogadásból esküvői vacsora helyszínévé.
A hosszú asztal közepén foglalt helyet az ünnepelt pár, velük szemben Blanka szülei. Az előre eltervezett ülésrend szerint többnyire egy férfi egy nő sorrendben
ültek asztalhoz a vendégek. A gyerekeknek külön asztalt terítettek. Endrét kapacitálták ünnepi tószt elmondására, aki nekem kínálta fel az első megszólalás
lehetőségét. Nem készültem arra, hogy beszédet mondjak eme jeles alkalomkor. Sikerült rögtönözni elviselhető hosszúságban és tartalommal. Endre, Bálint,
Tamás és Blanka megszólalásait követően elkezdődhetett az esküvői vacsora. A menü a következőkből állt össze:
előétel - kecskesajt, briós, fügemustár,
leves - hideg eperkrémleves, mandulával,
főétel - szűzpecsenye fűszerkéregben, zöldborsópüré, kakukkfüves répa.
A hideg levesből repetát kértem. Egy órányi szünetet követően előkerültek a torták amelyeket a főasztal szomszédságában álló közeli asztalra helyeztek
el és a menyasszony saját kezűleg szeletelte és osztotta a felsorakozó vendégeknek. A választék:
svéd mandulatorta (lisztmentes),
sült túrós, áfonyás torta,
királyi gesztenyetorta,
Mozart torta,
Citromtorta (laktózmentes),
házi csokoládétorta.
"Kémeim" - Eszter és húga - jelentették a fenti választékot, rögtön a legutolsó mellett tettem le a voksom. Eszter odament a tortaasztalhoz és az ott szorgoskodó
vőlegénynek, menyasszonynak odakiáltotta: 'Apu a nagyon csokist szereti!' Mindjárt soron kívül jutott nekem a finomságból ... A gyerekek örömére volt még
csillagszórózás és aztán elkezdődött a tánc. Az első számot követően Blanka és Tamás elmentek átöltözni és kényelmesebb nyári ruházatban ropták a táncot
a többi fiatallal együtt hajnali kettőig. Reggelre a borozó terasza a megszokott arculatát mutatta, semmi nem utalt arra, hogy pár órával ezelőtt ünnepi
terítékekkel borított asztalok, kellékek töltötték be a teret. Talán csak a levegőben csüngő lampionok emlékeztettek a történtekre.
* Június 9 vasárnap
Az előző napon megismert bőséges svéd asztalos reggelivel indult a nap.
A meghívottak egy része pihenésre, kikapcsolódásra használta , mások a hazamenetelt választották.
Talán az egyik legvonzóbb program a Fő út 52/A alatt található Magyarszombatfai Fazekasház meglátogatása.
Az 1790-ben épült ház a Veleméri-völgy fazekasságának állít emléket. A három helyiségből álló boronafalú, zsupfedeles, füstöskonyhás
lakóházban Cseke János fazekas élt 1922-ig.
Egy parasztiparos háza táját, életformáját szemléltetve láthatóak azok a korongok és edényféleségek, amelyek a XIX. század végétől a XX. század közepéig
Szombatfán és környékén készültek. Az udvaron áll a kerek cserépégető kemence kiégetett edényekkel.
A látogatók egyeztetett időpontban agyagozási lehetőséget kaphatnak, na több se kellett a tegnap még nyoszolyólányi ruházatban szereplőknek ...
A közelünkben szabadon látogatható nevezetesség a gödörházi harangláb. A református harangláb 1790-ben készült. A "szoknyás" fazsindelyes épületet egy
nemesnépi ácsmester készítette. Magasságát császári rendelet korlátozta.
Keresztlányomék érdekes programon vettek részt: három és fél órás traktor túrára fizettek be. A program kitalálói invitáló szavaiból idézek:
"Olyan ez mint egy városnézés, csak füst és tömeg nélkül vidéken, csodás természetben. Erdőn, mezőn zötyögünk, megmutatjuk Hetés, Őrség szépségeit, úgy
ahogy mi látjuk. Közben mesélünk történelemről, hagyományról, őstörténetről, anekdotázunk, játszunk, énekelünk, finomakat kóstolunk. Minden korosztály
számára ajánlott!"
Este hét óra előtt telepedtünk le az étterem asztalaihoz a vacsorához.
Előétel: minestrone.
Főétel: tejszínes-gombás pulykamell, tészta.
Desszert: kókusztejes polenta.
Vacsora után sógornőmékkel a Borozó teraszán helyet foglalva beszélgetésbe kezdtünk. Ibolya és Endre is csatlakoztak hozzánk, került bor is az asztalra
és bár pukkadásig voltunk a vacsorától, néhány esküvői torta szelet is áldozatul esett együttlétünknek. Jóval tíz után széledtünk szét szobáinkba, szálláshelyeinkre.
* Június 10 hétfő
Az egyetlen két személyes terítékű asztalnál költöttük el a szokásos, bőséges reggelinket. Talán még annyi változás volt az eddigiekhez képest, hogy alma
lé helyett narancslé volt az indító folyadék.
Kilenc után megérkezett keresztlányunk csapata: mivel volt hely a kocsijukban - elvállalták, hogy megszabadítanak bennünket a nehezebb bőröndtől és egy
szatyortól. Az utóbbiba került Ibolya által nevelt és minden esküvőn résztvevő vendégnek útravalóul kínált kövirózsa.
Még egy utolsó ellenőrzés a szekrényben, fiókokban, polcokon és a fürdőszobában - majd 11 óra előtt elhagytuk szobánkat. Törzshelyünkön, a Borozó teraszán
búcsúzkodtunk a távozóktól. A családi eseményre elsőként érkeztünk és utolsóként távoztunk.
A vasútállomásra a panzió tulajdonosa, Molnár-Mersitz Ágnes vitt minket és Dánielt fiát. Helyjegyünk a 423-as kocsiba szólt, de a Szlovénia felől 12:58-kor
érkező szerelvénynek csak 421 és 422 számú kocsija volt ... A kalauz nyugtatott minket, hogy üljünk bárhova, különben sem szoktak az utasok ezen a vonaton
helyjegyet venni ... No comment!
Egy nemzetközi gyorsvonat színvonalához méltatlan kosz és bűz volt érezhető és délutáni melegben hiányzott a légkondicionálás is. A négy és félórás utazást
végül túléltük és este negyed hét után már hűs lakásunkban pihenhettük ki a megpróbáltatásokat.
A Magyarszombatfán eltöltött napok mindenféle szempontból fantasztikusak voltak. Igaz, számunkra a családi esemény fokozta az élmények hőfokát, de ezt
leszámítva a környezet, a vendéglátók kedvessége, megannyi apró mozzanat valódi kikapcsolódást jelentett nekünk.
Üdv Miklós
Korábbi írásaim:
http://www.irodalmisarok.eu/?page=page&name=Soltesz_Miklos
