Lakomázzunk!
Márton püspök szerény pap volt ,
Tette csak a dolgát,
De az egyház úgy gondolta,
Elnyeri jutalmát.
Bíborosnak szánták,
El is mentek érte,
Ő viszont a libák közé,
Bújt el félelmében.
De a kicsi libák,
Maguk közt nem tűrték,
Hangos gágogással,
Hollétét jelezték.
Hogy vele mi lett ezután,
Azt pontosan nem tudom,
Egy a biztos, libát eszünk
Eme szép őszi napon.
Nyakát töltve, combját sütve
Vagy tán libamájat?
A mell is finom, kívánok hát
Hozzá jó étvágyat.
