Keresztapunak
Régen mikor kicsi voltam,
Nem volt keresztapukám,
Sóvárogva néztem Zsoltit,
Hogy neki te vagy, úgy bíz ám!
Mosolyogva ennyit mondtál,
Keresztlányod lehetek,
Azóta is árad felém,
Szívedből a szeretet.
Emlékszem a vadászatra,
Odalent Zalában,
Bár én, Bambinak drukkoltam
A nagy fa oltalmában.
Kéne élmény még egy kevés,
Hisz abból túl sok nincsen,
Tiszta szívemből kívánom,
Éltessen az Isten.
