Hol vagy anyu?
Margit a félhomályban felegyenesedett. Fél éjszakán át várta a fiát és már hajnalodott. Minden éjjel várta, soha nem aludt eleget, csupán az anyai féltés tudta kissé csökkenteni az álmosságot.
Férje mellette feküdt, húsz éve mellette feküdt alkoholbűzös kipárolgásával. Sokat ivott, minden este megitta a szokásos adagját, keveset beszélt. Ahogy az asszony végig nézett az alvó testen, nem érzett már semmit, az alkoholizmus iránti gyűlölet is régen kihalt szívéből, már csupán fiának élt. A fiú minden este elment és csak hajnalra ért haza.Számonkérő volt és követelőző, pénzt kért. Szinte minden nap kért pár ezer forintot, az anyjából élt. Az anya meg belőle és abból az illúzióból, hogy gyermeke még viszi valamire. Nem zavarta az a tény, hogy fia a középiskolát félbehagyta és az sem, hogy életében még egy napot sem dolgozott. Csak hitt egy szebb jövőben vakon, anyaként. Már csupán anya volt, nőies mívoltát régen megölte férje alkoholhoz való ragaszkodása. Arra gondolt, hogy hónap vége van és hogy ma biztosan nem lesz képes fiának ezreseket adni. Aztán az órára nézett, fél hat volt.
Ekkor megcsörrent a kulcs a zárban és a fiú belépett. Cipőjét nem vetette le, egyenest vágtatott be anyja szobájába. A fiú vékony volt és sápadt, olyan, mint aki önmaga árnyéka. Margit már régóta látta, hogy talán szedhet valamit, de soha nem merte volna megkérdezni, félt. Mindig mindent megadott gyermekének kérdések nélkül,soha nem bonyolódott felesleges kérdésekbe. Margit lassan munkába készült, amikor fia betoppant.
- Akkor adod a mait? - kérdezte a fiú odavetve. Nem köszönt soha nem köszönt, nem érdeklődött, csak kért. Margit elmondta, hogy nincs több pénze, nem tud adni már a héten.-
- Akkor kérj kölcsön! -vetette oda szárazon és gépies mozdulattal anyja elé állt. Margit már többször kért pénzt a hónap végén barátaitól, s volt, hogy vissza sem tudta fizetni.
- Nem! - mondta az anya és hideg félelem futotta át tagjait. Életében először mondott ellent fiának, s most nem tudta mi fog történni vele. A fiú még az LSD hallucinogén hatása alatt állt, sokféle drogot kipróbált már, de ez jött be a leginkább. Szeretett mást látni, mint ami van, ilyenkor bebélyegezett állapotában filmszerűen pörögtek le előtte mindenféle események. Hirtelen gyűlöletet kezdett érezni, mely áthatott egész testén, szemei szinte kigúvadtak, úgy nézte anyját.
-Nem adsz? - kérdezte sziszegve a fogai közül. Ahogy nézte a törékeny nőt, szörnyformájú arcot látott a szelíd arc helyett.
- Te nem is az anyám vagy, anyu nekem mindig ad pénzt! Hol van az anyu? Add elő te szörnyszülött!
Az asszony megrémült, szíve szinte torkában dobogott. Félt, most nagyon félt, úgy érezte, segítséget kell kérnie Lacitól. A férje soha nem foglalkozott sem vele, sem a gyerekkel, csak az ital érdekelte. Amikor Margit kétségbe esetten próbált férjének szólni, az közönyösen csak annyit vetett oda:
-Hagyd békén anyádat, inkább feküdj le és aludj!
A fiú nem aludt,a szörnyarcú asszonyt nézte és biztosan tudta, hogy ez nem az ő anyja. Margit úgy érezte, hogy minél gyorsabban jó lesz kijutnia a lakásból, fia nézése megmagyarázhatatlan szikrákat szórt.
A bejárati ajtónál fia megragadta a derekánál és elkezdte visszarángatni.
- Nem mész ki szörnyszuka! Add vissza anyut, de gyorsan!
- Én vagyok anyu, kisfiam! - zokogta a nő most már kétségbeesetten.
- Hazudsz! - kiáltotta a fiú önkívületi állapotban, azzal megragadta a szörny nyakát.
Margit nem tudott kiáltani, a fia egész testével és mérgével tapadt a nyaki csigolyákra. Pár perc alatt végzett vele a kis Laci.
Aztán a fiú rohanni kezdett, le a lépcsőn, ki az utcára, egészen a buszmegállóig.
- Hol vagy anyu? - kiabált teljes önkívületben. Remélte, hogy a szörnyarcú nő, akivel végzett, visszaküldte anyját.
Amikor hazatért, már apja is ott támolygott a bejárati ajtónál és próbálta magához téríteni Margitot. Szoborszerű arca már nem reagált a földi érintéseknek, halott volt. A kis Laci már nem látta a szörnyet, anyja fehér arcát látta csupán.
- Anyu, anyu! - üvöltötte teljes önkívületben.
A szörny ölte meg, ezt hajtogatta , az apjának és a rendőrségnek is. Bilincsben vitték el otthonából, erre az időre már kitisztult nagyjából az agya.
Anyu, anyu, hol vagy? Anyu gyere vissza! - kiabálta egész nap. Nem értette az elmúlt reggelt, sem a gyilkosságot, sem azt, hogy ő volt. Az apa sokáig bánkódott, mert Margiton kívül nem volt, aki pénzt hozott volna a házhoz.
Margit testét egy hét után temették el. Áldozattá vált ő,saját családja áldozta fel. Anyu elment hát, maga után hagyta a földi szenvedést, azt a zárt közönyös szeretet nélküli világot, ami a családé volt, amiben élt...
