Halottak napjára
Kik már rég nincsenek velünk,
akikért sírva szenvedünk,
szellemük távol fent ragyog,
fényesek, mint a csillagok
Földre már csak a gondolat,
repíti őket néha nap,
mikor mi rájuk gondolunk,
lelket fénytől eloldozunk...
Majd az emlékezős napok,
után csak hideg hajnalok,
maradnak, s az égre nézve,
állunk sokszor megigézve
Hiszem, hogy él egy szebb világ,
hol javíthatunk sok hibát,
s ott a reménység ölében,
élnek ők angyalok körében...
2017. november 2., 18:34
