Éji levél...
Félhomályban gyertya ébred,
Nyoma sincs már a sötétnek,
Vidám apró gyertyaláng,
Világít be egy szobát.
Vén ráncos kéz papírt keres,
Folytat egy régi levelet,
Fájdalmától magányától,
Sűrű könnye gyorsan pereg.
Szól a levél nagyfiának,
És egy szőke kisleánynak,
Akik már rég távol járnak,
És a sok-sok unokának.
"Kedveseim gyertek végre,
Választ írni e levélre,
Mondjátok el hogyan vagytok,
magamra miért is hagytok.
Szegénységem nem szégyenlem,
Ti vagytok a dísz lelkemen,
Öleléstek boldogságom,
Minden napi imádságom.
Kezem szemem egyre vénebb,
Nem tudom mit hoz az élet,
Gyertek talán utoljára,
Kis házikóm tájékára.
Hadd járja be kacagástok,
A megvénült falakat,
Hadd töltse el vén szívemet,
Örömmel a pillanat.
Mit írjak még? Gyertek-gyertek,
Ha Isten segít, élve leltek,
Minden percben vár reátok,
Hőn szerető jóanyátok."...
