Bobikánk
Erzsikének szeretettel
Kivert kutya volt Szegényem,
Nem kellett ő senkinek,
Családunkba fogadtuk hát,
Életünknek része lett.
Bolhák marták rövid szőrét,
Beteg is volt ő nagyon,
Orvost hívtunk, babusgattuk,
Hálás ő ezért, tudom.
Sok hosszú év áll mögöttünk,
Játék és bohóckodás,
Tragédiák, nehéz napok,
Volt itt minden, nem vitás.
Kedvence egy bukósisak,
Mely szintén velünk költözött,
A helyre, hol a gyász, fájdalom,
Győzött sok család fölött.
A vörösiszap nagy-nagy kárt tett,
Nálunk is a házban,
Majdnem dupla tragédiát,
Hagyva a családban.
Bobi kutyánk is megsérült,
De ezt is túlélte,
Király Péter doktor úrnak,
Ezer hála érte.
Rengeteget segített,
A Rex alapítvány,
Munkájukért köszönetképp,
Minden rím csak hitvány.
Nekik hála hogy kutyusunk,
Öregecske de még él,
Bajuszát mostanra bizony,
Megcsipkedte ám a dér.
Néha rosszcsont, virágot szed,
És vámot is követel,
Néhány finom puha zsemlét,
Tán ennyit megérdemel.
Érces hanggal miránk vigyáz,
Őrzi még a házat,
Adja az ég soká nekünk,
Még e virágszálat.
