Valentin-napi ábrándos álom
Távkapcsolóval... Csatornák sorban.
És történések... Álmodó korban
vízionálok. Vágyott vonások...
Zavarban vagyok. Szívlátomások!
Távkapcsolóval... S egy mozdulatban,
szemvillanásban...Már-már kutattam,
már-már kerestem...Filmes keretben,
néző szerepben boldog lehettem!
Távkapcsolóval...Csatornák sorban.
És képzelgések!...Álmodó korban!
Vízionálok, mert amit látok,
ábránd-halmazok, szívlátomások...
Sportautó, nyitott! S a kormánynál,
lám,mintha te ülnél, és mintha rám várnál.
Mintha csak rám várnál, kitárt ajtóval,
ölelő szemekkel, meleg szavakkal...
Sportautó, nyitott! Filmcsillaggal!...
Hányadszor álmodom szirti sassal!
S hányadszor álmodom delfinekkel,
sivatagi széllel, s vad hideggel...!
Sportautó, nyitott. S a kormánynál
akárki ülhet... És mintha várnál!
Mintha csak rám várnál, meleg szóval,
ölelő szemekkel, tárt ajtóval...!
Strandon kószálok. Meghitten, párok.
Lényükkel üzensz! Asszonyok, lányok!
Tüzükben égets! csábukkal tépkedsz!
Férfiak! Remélnek ... Lelkükig érhetsz!...
Strandon kószálok. Hűs víz hullámán
fürdeted szemem. Páratlan látvány:
nőies tempók, harmónikus mozgás...
Mindegyik te vagy! Vonzóan formás!
Strandon kószálok. Meghitten, párok.
Társak a hangok, asszonyok s lányok...
S napfény, kék éghez! Méltó e képhez,
hogy beleférhetsz, s lelkemig érhetsz!
A Duna-parton mást nem is látok.
csak téged. Relaxálsz..., úgy, mint mások.
Vagy mégsem úgy. Nem vagy észrevétlen.
Féltett kincs lettél, hordva tenyéren...!
A Duna-parton... Miért kísér átok?
Csak a szél visong? Meg a sirályok
várnak a megszokott falatokra.
S árnyak ülnek a piszkos habokra.
A Duna-parton...Behunyt szemekkel.
Csodákban bízvást nem hisz vak ember!
S te csoda vagy, és nem észrevétlen!
Féltett kincs lettél, hordva tenyéren.
Erdei út fut, patakkal, fákkal...
Tisztás bokrokkal, pihenő árnnyal,
emberi szóval, dallal, kacajjal.
S nem vagy a csenddel, nem vagy a zajjal.
Erdei út fut... Kiket hord a hátán?
Angyalarc mögött rejtőzhet-e sátán?
Szerelem-vágyról suttogó széllel
ingerelsz...! És holdvilágos éjjel!
Erdei út fut, patakkal, fákkal.
Erdei út, reménnyel, talánnyal.
Nappalt éjjel követ. Pokol ád-e Mennyet?
Nem,te nem vagy a zajjal! Öleled a csendet.
Zsivajgó tömeg. Hangyaboly-látszat.
Jók avagy rosszak? Kell-e az átlag?
Ott vagy közöttük. Mindenhol, bárhol...
Ez most egy jó trükk! Bújócskát játszol?
Zsivajgó tömeg. Lélegzik, szeret.
Van gondja-baja, épp úgy, mint neked.
S mert ott vagy köztük, egy lehetsz velük!
Lehetsz az arcuk, lehetsz a szemük.
Zsivajgó tömeg. S nem dob ki téged!
Örömöd érzik, s értik a mérged.
S bár ott vagy köztük, s csakis te látszol,
mégsem talállak! Parázzsal játszol.
Az égen felhők...Napfényt ölelnek.
Csodálni, dallal...! Költő-kötelmek.
S a Naphoz közel! Felhők takarnak.
Reméllek téged, s hinni akarlak!
Az égen felhők! Intenek felém?
Őrzik-e mindazt, ami az enyém?
Banya vagy tündér? (kérdem a Napot.)
Áltatni, bűntény, önkéntes rabot!
Az égen felhők. Napfényt ölelnek.
S égi intelmet versek követnek.
A Naphoz közel. Felhők takarnak.
Ábrándos álom, mégis akarlak!
Álmok akarnak! Tudhatsz-e róla?
Vajh' mire várunk? Isteni szóra?
Isteni szóra?!...S már virradóra
Magyar ember jót ad, nemcsak igényel.
Szeretet-vágyam szívekig ér el!
Valentin napon férfinép nőt köszönt!
S megduplázva kíván rzelmi-vízözönt!
Távkapcsolóval... Csatornák sorban.
És tündérmesék!... Álmodó korban.
Vízionálok? Tán a Mennyben voltam?
Köszönteni oly jó! Választottam hol van?
