Vérző október
Hatvanhárom éve,
Épp ugyanígy ősszel,
Nem tűrte már sorsát,
Sok fiatal ember.
Barikádon állva,
Ellenség és barát,
Nem akart már többé,
Külföldi rabigát.
Hisz minden ember szabad,
Nem békül meg azzal,
Ha sorsa felett más dönt,
Idegen szavakkal.
Nemzetiszín zászló,
Megcsonkított képe,
Marad mindörökké,
A szívünkbe égve.
Eldördült sok fegyver,
Tiportak a tankok,
Akkor a sok hősért ,
Nem szóltak harangok.
Elbukott a harcuk,
Mi mégis fejet hajtunk,
Hisz általuk élünk,
Úgy ahogy akartunk.
Sorsukról, létükről,
Döntöttek a perek,
A Jóisten nyugtassa,
Meggyötört lelketek.
