Velem marad
Ha nap simítja hűvös arcom,
Örökké velem marad,
Nem veheti már el tőlem,
A sok sötét pillanat.
Ha hideg szél zúg a fülembe,
Mindörökké megmarad,
Nem veheti el már tőlem,
Az ébredő hajnali nap.
Az őszi pompás levélszőnyeg,
Illata is itt marad,
Mint ahogy a kedves szavak,
Oltalmazó fák alatt.
Ha hó ropog a talpam alatt,
Szívem-lelkem hófehér,
Ünneplőbe öltözteti,
Majd a jeges téli szél.
Hiába a sötét, bánat,
Lelkem mégis fényben járhat,
Ha mindazt ami megmaradt,
Idézni pár pillanat.
