Szonett szeptemberben
Hervad a táj, vége van a nyárnak,
álmot kergető lassú délelőtt,
sárgára festi fent a háztetőt,
aranyló keze a napsugárnak
Nyári emlékek mind sorban állnak,
széllel surranva kertkapud előtt,
így adva neked mindig új erőt,
hogy ne higgy semmit el a lombhullásnak!
Színes szőlőszemek dalolnak kezedben,
Nap érlelte gyümölcs bódító illata,
lüktet vadul még a vérerekben
S ha egyszer hideg lesz az éjszaka,
szívedben szeptember lant húrja zengjen,
boldog hangulatban térjél így haza...
