Remény
Avarba hullt a fény,
köd teszi rá kezét,
Emlékek lágy zenén,
hevernek szerteszét,
Kopott cipő a csend,
lábadra egyre lép,
Emlékkel körbeleng,
s szívedből álmot tép!
Mégis az éj ezüst,
hangján egy hang dalol,
Érzed már legbelül,
itt a tél valahol,
Angyalok illata,
kaláccsal hívogat,
Istennek egy fia,
Szívedben megmaradt...
