Köddé vált barát
Köddé vált a barátom,
túl nagy lett a magányom,
mindent együtt csináltunk,
Gyakran nagyot hibáztunk!
Napsugárban elestünk,
Sötét felhőn temettünk,
gyermekkorunk álmából,
Nagy örök barátságból!
Mára nem is integet,
másnak foglal már helyet,
Tán nem is volt barátom,
elengedem, s lezárom!
