Emberi magány
Buszra felszállok,
lecsukott szemek,
Köztetek állok,
lépni nem merek!
Fülekben dugó,
Zene a minden,
léten lecsúszó,
Esély a nincsen!
Mondd el, hogy éltél,
Sokáig vártál,
Aztán reméltél,
s magadba zártál!
Magányos szikla,
csoda az élet,
S életed titka
elérhet téged...
Várj szeretetre,
Emberi szóra,
így remek embert,
válthatsz valóra!
