Égre tekintünk...
Égre tekintünk,
rozsda az ingünk,
ősz szele varrt ránk barna ruhát
Mind amit hittünk,
távoli kincsünk,
hallod az emlék halk moraját!
Jönnek a lelkek,
most felemelnek,
élnek a szívben, boldog a perc
Áll csak a gyermek,
nyílnak a termek,
ősz öregember karja ölel
Sírra virágot,
tesz le az álmod,
minden nap van újra remény
Égi világod,
földi hiányod,
így köti össze a hajnali fény...
