Huszár Péterné Szauer Gertrúd

Sziromka nyara

Amikor Télapóka meghozta döntését arról hogy angyalkája Kláriéknál nyaralhat, Sziromka egy hatalmasat füttyentett. Egyrészt, örömében, másrészt pedig hogy magához hívja csodálatos hírvivőjét.
Szepi, furcsa szerzet volt ám.
Madár formájú viszonylag kis fejét, sárga tollak borították. Tetején , macskaszerű szürke fülek hegyesedtek. Kampós csőre éppen megfelelő volt arra, hogy egy kis lyukat vájva, rá lehessen akasztani a levelet és így vihesse el a címzettnek. Kicsi teste póniló szerű volt, a rajta lévő szőr pedig, türkizkék színű. Négy lábán úszóhártya és pata is volt, vissza tudta húzni azt, amit éppen nem használt. Szárnya is volt, piros és hatalmas, a háta tetején.
Méretre, éppen akkora volt, mint a kislányok kedvenc póni figurái.
Megírta a levelét, és útnak is indította barátját.
Klári nagyon meglepődött, amikor lefekvés után, Szepi bezörgetett az ablakán.
Igazság szerint, meg kellett volna ijednije tőle, de ez a furcsa lény annyira barátságos volt, hogy tudta, valahonnan tudta, hogy nem kell tőle félni.
Akkor meg végképp majd kiugrott a bőréből, amikor kiderült hogy levelet hozott Sziromkátol.
A levélben ez állt:
„ Kedves Barátnőm! ❤️
Apukám megengedte, hogy nálad töltsem a nyáriszünetet, ha vége lesz az iskolának. Addig is, ha gondolod, Szepi segítségével levelezhetünk. Ő mindig tudja merre járok és gyorsabb is bárminél.
Ölellek, sok szeretettel.
Sziromka!" ❤️

Klárinak, nem tartott soká hogy megírja válaszát. Hiszen, mióta Sziromka elment, nem is tudott másra gondolni, csak a közös nyaralásra.
Már elképzelte, ahogy játszanak a kedvenc erdei tisztásán, pancsolnak a patakban.
Ezt, le is rajzolta.
Most, csak ennyit írt fölé:
„Várlak, sok-sok szeretettel."

Miután mindennel elkészült, az jutott eszébe, hogy mégsem engedheti el éhesen a kis postást, hiszen akármennyire gyorsan repüljön is, a korgó pocak soha nem jó.
Megkérdezte hát Szepit, mit enne szívesen. Ő, macskaféle lévén, némi párizsira szavazott. Meg is kapta, vidáman el is fogyasztotta.
Aztán még játszottak is egy kicsit együtt. Klári szívesen simogatta türkizkék hátát, és csodálta hatalmas piros szárnyait. Majd, mikor már későre járt és álmos lett felakasztotta a levelet és útjára bocsátotta őt.
Attól a naptól kezdve, jöttek-mentek a levelek a két barátnő között. Mindenről beszámoltak egymásnak, amit az iskolában és azon kívül megéltek.
Klári mesélt a farsangról és Sziromka nagyon sajnálta hogy ő nem öltözhet csillogó-színes jelmezekbe.
A lány azzal vigasztalta szárnyas barátnőjét, hogy őneki már be sem kéne öltöznie, hiszen nála szebb tündért nem is láthatnának az egész iskolában.
A Tündériskola legnagyobb eseménye pedig, a tavaszköszöntő ünnepség volt.
Ekkor nyitotta ki hosszú idő után először Tavaszanyó a zöld palettáját, és kenegette végig vele a fák ágait. Ilyenkor pattantak ki a rügyek, kezdtek bújni a virágok, és a tündérkék csillogó szárnyaim, táncolni kezdett a napsugár. Ilyenkor csodálták meg, hogy mennyit erősödött egyetlen év alatt a szárnyuk, és közben azon gondolkodtak, mennyi időt kell még eltölteni a szüleik nélkül.
Szerették ezt a napot, mert innentől kezdve beköszöntött a meleg, és ők egyre többet lehettek kint a friss tavaszi zöldben.
Klári is szívesen játszott volna köztük az apró viráglabdácskákkal, jólesett volna ha érezheti, milyen szállni a gyönyörű szép kék bárányfelhők között.
De Hálistennek, mindent megélhettek, egymás beszámolói alapján.
Így, csak pár pillanatnak tűnt az az idő, amely még eltelt a nyár kezdetéig.
Aztán, egy kellemesen meleg nyár eleji napon végre bezárultak az iskolák kapui és a lányoknak semmi más dolguk nem volt, csak lázasan számolni az órákat-perceket az újabb nagy találkozásig.
Majd egy hajnalon ez a pillanat is elérkezett és a Gondolatexpressz csendesen megállt Kláriék háza előtt.
A lány végre láthatta a gyönyörű színes vagonokat, amit a gyermekek rajzai díszítettek. Mind-mind, egy-egy valóra vált álom volt. A kocsik ajtajait régi jó ismerősök "őrizték". Ott volt Hófehérke, Micimackó, sőt még Malacka is. Az ő feladatuk az volt, hogy ki ne pottyanjon egyetlen gyermekálom sem. A mozdony tetején egy hatalmas cső volt, azon keresztül adagolták a hajtóanyagot. Ez a csodaszer, az úgynevezett Gondozin volt, ettől repült a vonat, gyorsabban a gondolatnál.
Találkozhatott Bukfenc krampusszal is, persze csak szigorúan titokban, aki most épp masinisztaként funkcionált. Végül pedig átölelhete szárnyas barátnőjét, akit már nagyon-nagyon várt.
Természetesen Sziromka most sem érkezett üres kézzel, de egy fikarcnyit sem ügyesedett december óta. Ahogy befelé próbálta tuszkolni a hatalmas dobozt, egy szaltó után ismét barátnője ölében landolt, aki hirtelen hangosan , kacagva így kiáltott:
„Héé! Nyári Mikulás! Hozott Isten téged."
A nevetésre és a kiáltásra Marci is felriadt, aki nővére szobájában aludt aznap éjjel.
„Nyári Mikulás? Hol?"Érdeklődött a kisfiú figyelmesen.
Marci annyira tüzetesen nézettt át mindent, hogy az apró angyalkának esélye sem volt elrejtőzni előle. Nem is tette hát, hanem egy hirtelen mozdulattal előtte termett, úgy, hogy a kis két évesnek még a szája is tátva maradt.
„Száárnyaas baabaa!!" Hebegte végül.
Klári attól félt, hogy sérülést okoz Sziromkának, amikor dajkálni dédelgetni kezdte. Sziromka viszont csak kacagott, hogy ekkora örömet szerezhet ennek a kicsi embernek. Majd, mivel alig hajnalodott még, meggyőzte őt hogy feküdjön vissza az ágyába sőt, még egy mesével is megörvendeztette újdonsült kis barátját.
Mikor Marci mélyen aludt, végre jutott idejük beszélgetni Klárival. Mindketten tudták, hogy reggel Marci nem fogja elszalasztani hogy hírül adja a tündérke érkezését szüleiknek, úgyhogy el kellett gondolkodni rajta, mihez is kezdjenek most...
A két leányzó észre sem vette mikor kelt fel a nap, csak arra lettek figyelmesek, hogy anya és apa már a konyhában beszélgetnek. Anya gyorsan elszaladt a boltba ebédnekvalóért, apa pedig nekiált reggelit gyártani. A finom illatokra Marci is felébredt, és már trappolt is kifelé. Követte őt Klári is, kezében Sziromkával.
„Képzeld apa!"Ugrott édesapja nyakába Marci: „ma egy angyalka mesélt nekem!"
„Persze kisfiam!" Mosolyodott el apa: „és szép mesét mondott Klári?"
„Neem Klári volt, hanem egy igazi szárnyas tündérke!" Mondta rá Marci, csillogó szemekkel.
Addigra már Klári is öcsikéje mellett állt, vállán pedig az apró angyal fészkelődött.
Apa igencsak meglepődött, még a szeme is elkerekedett.
"Hát? Te ki vagy?"
A két lány félve kezdett a mesébe, elmondtak mindent tövirűl hegyire, ami december óta velük történt. Apa meg csak mosolygott, miközben szemügyre vette a kicsi lényt.
„Isten hozott téged, érezd jól magad köztünk." Felelte, majd hellyel kínálta a vendéget.
„Hűű! Ez eddig simán ment!" Kacsintott egymásra a két lány. Majd, kíváncsian várták anya érkezését.
Amikor nyílt az ajtó, Marci hangosat kiáltott.
„Anya, nézd csak? Vendégünk van!"
Anya érdeklődve szemlélgette a lánykát, ahogy látta szőke hosszú haját, szép szárnyait, rögtön mosolyra húzta a száját. Hiszen, Sziromka tényleg csoda volt, mindenki örült ha láthatta.
„Isten hozott köztünk! Mit szoktak reggelizni a tündérkék?"
„Anya! Honnan tudod hogy ő egy tündérke?" Kérdezte csodálkozva Marci.
Anya csak sejtelmesen mosolygott, „ugyan, mi is lehetne más?"Simogatta meg kicsi fia apró buksiját.
Sziromka, hirtelen nem is tudta hogy mit mondjon. Szívesen megkóstolta volna mit esznek az emberek, de azért elmondta anyának és apának, hogy az ő kedvence bizony, a sárgán aranyló mézecske. Így hát, ők szívesen gondoskodtak arról, hogy amíg a kicsi tündér náluk van, mindig legyen pár csepp ebből a csemegéből számára.
Apa, egy apró kis pohárból saját hintát csinált a tündérkének amit az udvaron álló árnyas fára akasztott. De készült számára mérleghinta és egy apró medence is.
Mindenhová magukkal vitték a vendégüket, megmutatták neki az erdei patakocskát, amelyben boldogan fürdött az egész család.
Anya apró ruhácskákat varrt neki, hogy mindig legyen miben járnia, egyik szebb volt mint a másik. A kicsi tündér, nem győzte megköszönni. Anya meg csak mosolygott kedvesen.
„Áá! Nincs mit köszönnöd tündérkém, hiszen, egyebet úgysem adhatok neked."
Aztán, mikor nyaralni indultak, boldogan meséltek Sziromkának, az eddigi élményekről. Amikor meglátta a hatalmas csúszdákat-medencéket, kicsit inába szállt a bátorság, hiszen ő még ilyen helyen sohasem volt azelőtt. A rossz idő miatt, mindig féltenie kellett a szárnyait, mert nehezen száradtak. De itt most annyira jó meleg volt, hogy szinte gondolkodás nélkül vetette magát a vízbe, a gyerekekkel együtt. Ugráltak, kacagtak, bukfenceztek, zengett tőlük a környék.
Amikor elfáradtak, kijöttek a partra, és a szárnyai is szinte azonnal megszáradtak.
Hamar elszállt a nyaralásra szánt egy hét, de most az egyszer senki sem búslakodott, hiszen Sziromka velük maradt, így hát olyan volt, mintha otthon is nyaraltak volna.
Sziromkának hatalmas élmény volt a mesekönyvek olvasása-nézegetése, vagy éppen egy jó mese a tévében Marcival. Természetesen minden este sokáig beszélgetett barátnőjével, mindig találtak közös témát. Egy játékboltból saját ágyacskát is kapott, amire még színes matricákat is ragasztgattak közösen. Sokat jártak együtt fagyizni, Sziromka pedig gyakran nevettette meg azzal a családot, hogy beugrott egy üres tölcsérbe, és kikönyökölt a tetején. Apának ez annyira tetszett, hogy fogta a hasát a nevetéstől.
Természetesen, rengeteg fénykép készült amit folyamatosan postáztak Szepi segítségével Télapókának és Télanyónak. Ők pedig, örömmel nézték azt, hogy kislányuknak mennyi élménye van a nyáron.
Nagyon gyorsan szállt el ez a közös néhány hónap, nehezen vett búcsút a család a kicsi lánytól. Mikor már arról beszélgettek, hogy Sziromkának mikor kell hazaindulnia, Szepi egy nap meghívót hozott Télapókától, amelyben az állt, hogy szeretettel várja az egész családot decemberre majd a játékgyárba...
Aztán, mikor Sziromka útnak indult, mindenki megcsodálhatta a Gondolatexpresszt, ami tényleg gyönyörű szép volt. Nehezen vettek búcsút egymástól, furcsa volt, hogy üresen maradt a kicsi ágyacska, nem használja senki sem az apró hintát, amit gondosan elrakott apa, még indulás előtt. Amikor a kis tündér útnak indult, csendesen és kicsit szomorúan teltek az esték. Mindenki csak jött-ment a házban, hiányzott nekik az angyalka.
Aztán egy este, Szepi zörgetett be ismét az ajtón, egy kicsi szőke hosszú hajú utassal a hátán. Mikor meglátták a kedves vendéget, mindenkinek mosolyra szaladt a szája. Megbeszélték hát, hogy amikor csak lehet, Sziromka náluk tölti a hétvégéket. Így, nem kell elválniuk egymástól, ameddig meg nem látogathatják Sziromka családját...