Sárba lépve
Így élsz mindig, sárba lépve ,
Cipőd a gond húzza,
Nincs menedék, nincsen kiút,
Szerelmedhez bújva.
Életetek a nyakadban,
Minden súlyt csak te cipelsz,
Amit teszel azért hálát,
Te sohasem érdemelsz.
Te lépsz erős, büszke nőként,
És tudod hogy mire vágysz,
Nap süti meg sápadt arcod,
Akkor is ha sárban állsz.
