Rózsa Dezső:
HITVALLÁS
...Én kutatom a vakok lelkét,
Kik az élet terhét
Bár görnyedt háttal is
De tovább viszik!
S hiszik, hogy élni érdemes,
S majdnem nem is lényeges a fény.
Kutatom, mert magamról tudom,
Hogy tenni érdemes,
És igenis lényeges,
Hogy ami adatott, tovább hogy adod!
Értem a "Fény hívó szavát"
S ott valahol a kékségen át,
Ha lakik az érzelem,
Itt a fekete szemüveg mögött
Ott az értelem.
Tudom, hogy a (napszemüveg mögött)
A tiszta fény örök,
S ki a fényből csak a meleget érzi,
Titkon azt reméli,
Hogy jön majd egy megváltó kéz,
Vagy egy kézben lévő ügyes kés
Fényt ad az életnek,
Talán értelmet a szemeknek!
Hiszem, hogy fényes a vakok lelke,
Töretlenül hiszek benne!
Akkor is, ha tudom,
Övék a fénynélküli fájdalom.
Tudom, hogy tudja, zöld a fű,
S ő az élethez maradt hű,
s tudom, hogy a szemüveg stigmaként jelez,
de a hangomról mindig a nevemen nevez.
Kutatom a vakok lelkét,
Mert önmaguk terhét megadón viselik,
S nem azt figyelik,
Hogy a másiknak jobb talán,
Bár mindig örök talány,
Hogy a lélek hogy bírja ezt a terhet.
...Nem látni, csak tudni a kék eget,
Vagy hogy a gémeskút, hogyan integet,
Nem látni a virág színét,
Vagy a villámot, a felhőt hogyan tépi szét,
Nem látni a nőt, ki előtted halad,
Jobb esetben csak az illata marad!
A vak világossága a szívében lakik,
S ha erről sikerül meggyőzni valakit,
Akkor már, talán érdemes remélni,
S a holnapot várva érdemes élni.
Mindig örülni a reggeli fénynek,
Örülni az általad hitt szépnek,
Elfogadni, így az élet igazát,
Ami mint lendkerék lök tovább!
Tudni azt, hogy van ki előre köszön,
Nem megalázkodás, de mégis köszönöm!
S ha néha kérdezed, hogy vagyok,
Mondom, "köszönöm jól" bár a szemem nem ragyog!
A fény a tiéd, de enyém az érzete,
S én el vagyok mindig telve vele,
Ami neked természetes,
Az nekem csak képletes,
De értéke nekem mást jelez,
Mint ahogy te ezt értheted.
Kutatom a vakok lelkét,
Mert fény nélkül az élet terhét alig érthetik,
S csak vélhetik, hogy lesz olyan, ki magyaráz,
Ki léptükre bizton vigyáz,
S lesz ki még egyszer ódát ír a fényhez,
S hitét adja mindig a holnapi reményhez.
