Őszinte álmok
Suhanó szárnyakon,
Jönnek az álmok,
Köztük én mindig,
Szívesen járok.
Egyedül lépek én,
Mint ahogy régen,
Sétálok zöldelő,
Virágos réten.
Leshetek hűs erdőt,
Bujkáló vadakat,
Aprócska ibolyát,
Nagyra nőtt fák alatt...
Láthatok várost,
Szobrokat, várat,
Fegyvert és emléket,
Csodát vagy százat.
A baráti hangokból,
Hirtelen arc válik,
Nem tudok betelni,
Ezzel én sokáig.
A könyvek megnyílnak,
Mint ahogyan régen,
Illatos lapjukon,
Mesék várnak szépen.
Nem lesz már sötétség,
Csak ha én akarom,
Csodás ez az álom,
Hinni kéne, tudom.
