Olaszfai életkép 2019
Eljöttem hát ismét,
Immár harmadjára,
Hogy megverseljem nektek,
Jó deák módjára,
Hogy milyen tarkán is telt,
Az idei évetek,
Nagy örömmel teszem ezt,
Bár erre nem is kértetek...
Már a hideg januárban,
Új programmal vártunk,
Együtt korcsolya formájú,
Kis noteszt csináltunk.
Mely reméljük élményekkel,
Lett azóta már tele,
Hogy miket is csinálgattunk,
Kukkantsunk hát most bele...
A Kultúrházak éjjel-nappal,
Vidám programjában,
Ismét kedvünk lelhettük,
A fánkban februárban.
A Mama kórus csörögét,
És szallagost is sütött,
Házi lekvárral fogyasztva,
Ez jó nagyot ütött...
Meg idéztük a régmúltat,
Falvédők közt jártunk,
Az egyszerű kis képek láttán,
Mosolyogva álltunk.
Pedig mindezt kihímezni,
Nem volt egyszerű dolog,
Így legalább az asszonynép,
Is egy kicsit szót kapott.
Voltak tréfás vetélkedők,
Régen használt eszközök,
Jó volt látni hogy egy múlt kor,
Mihozzánk beköltözött.
Aznap it a tanulásnak,
Vidámságnak volt helye,
Köszönjük a kiállítást,
Zala, Veszprém, Vas megye...
Majd március idusán,
Ismét múltban jártunk,
És Petőfi naplójával,
Forradalmat láttunk.
A Kószáló együttes,
Csinált jó hangulatot,
Reméljük ez mindenkiben,
Szép emlékeket hagyott...
Aztán bőven a tavaszban,
Munkakesztyűt vettünk,
És a TeSzedd akcióban,
Mi szemetet szedtünk.
Az ovisaink nekik írott,
Verset is szavaltak,
Úgy tűnt akkor, ettől nagyobb,
Munkakedvet kaptak.
Majd jöttek az iskolások,
És dologhoz láttak,
Talán nem is maradt oly hely,
Ahol ők nem jártak.
Összeszedtünk aznap együtt,
Harminc zsáknyi szemetet,
Köszönjük a segítséget,
Felnőttek és gyerekek.
Másnap még egy lelkes csapat,
A falut tisztogatta,
Ezzel ők is megmutatták,
Hogy Szívügyük Olaszfa...
Áprilisban Húsvétváró,
Vidám rendezvényen,
Saját készítésű kalács,
Sült a kemencében.
Készült bárány, öntött gipsznyúl,
Díszes tojástartó,
Hímes tojás, hiszen együtt,
Alkotni olyan jó...
Húsvét hétfőn idén is,
A kilátónál jártunk,
Út közben tojást ütöttünk,
És tojást dobáltunk.
A gyerekek már fent a dombon,
Tojást kereshettek,
Végül kincset, mit a nyuszink,
Szintén jól elrejtett.
Számháborút követően,
Virsli volt a vacsora,
A lenyugvó nap fényeinél,
Sétálhattunk mind haza...
Május első napjaiban,
Arcunkon mosollyal,
Az anyukákat, nagymamákat,
Leptük meg műsorral.
Készült szép ajándék,
Szív forma kosárka,
Melybe a kis bonbont,
Ügyes kezünk zárta.
Figyelj rá hogy ne csak aznap,
Örülhessenek nekünk,
Adjunk hálát hogy gyermekek,
És unokák lehetünk...
Májusban a gyerek napon,
Volt sok vidám program,
Kissebbek és nagyobbacskák,
Mulathattak ottan.
Telt az aszfalt sok-sok képpel,
Majd sorverseny következett,
Gyakran egymást is segítve,
Játszott a sok víg gyerek.
Kérésükre a délutánt,
Kötélhúzás zárta,
Majd csapatunk a Kék holló,
Társulatát várta.
Tőlük vidám jelenetek,
Szemtanui lettünk,
Amelyeken mindannyian,
Nagyon jót nevettünk...
Júniusban örülhettünk,
A szikrázó nyárnak,
Mely hamarosan helyét adta,
A fekete gyásznak.
Hisz elvesztettük kicsi falunk,
Aktív polgármesterét,
Ki tizenkilenc hosszú évig,
Erre tette életét.
Emléke a szívünkben él,
Nyugodjék békében,
Fényeskedjék világosság,
Lelkének az égben...
Idén is volt Aratónap,
Mely mára könnyebb munka,
De megnézhettük hogy is volt rég,
Múlt ködébe bújva.
Amikor még a családok,
Egymást is segítve,
Vonultak ki már hajnalban,
Együtt a földekre.
Hogy arasanak, kazlazzanak,
Készüljenek a kepék,
És délben a nap tüzében,
Jól eshessen az ebéd.
Hogy mulatsággal zárják végül,
A sok-sok dolgos szép napot,
Megköszönjük mindenkinek,
Ki ide kilátogatott....
Júliusban Ilon Gábor,
Történész járt nálunk,
Ki tárgyakon át mutatta meg,
Milyen volt világunk.
Köszönjük az előadást,
Melyre senki sem legyint,
Hogy ámulhattunk kicsi falunk,
És a környék kincsein...
Bűnmegelőzési nappal,
Folytattuk mi a nyarat,
Ekkor már augusztust írtunk,
Hely, az idő hogy szalad.
A világháló veszélyeit,
Mutatták meg minekünk,
Figyelmünkbe ajánlották,
Hol hibázhat gyermekünk...
Grafológus vendégünk,
Munkájáról is mesélt,
Hogy rendőrség elemzi már,
A bűnözők kézjegyét.
Írásunk is megfigyelte,
Így hát az is kiderült,
Milyen személyiség jegyről,
Árulkodnak a betűk...
Karatésok önvédelmet,
Tanítottak minekünk,
Bátorsággal felvértezve,
Tán majd hősök lehetünk...
Rendőrségi felszerelést,
Kipróbálni lehetett,
Rendőrautóba ülhetek,
Felnőttek és gyerekek.
Újjlenyomatvétel is volt,
Érdekes kressztesztek,
A drogok veszélyeire is,
Nagy hangsúlyt fektettek...
Szemüvegeket feltéve,
Azt is kipróbáltuk,
Milyen lenne drogosként,
Vagy részegen járnunk.
Érdekes volt tapasztalni,
Sokan megdöbbentek,
Köszönet illeti ezért,
Fekete Róbertet.
A Polgárőrség fejtörőket,
Színezőket is hozott,
Jó volt látni hogy eközben,
A csapat jól szórakozott.
Egymás eszközeit is,
Kipróbálták nálunk,
Köszönjük hogy összefogva,
Szép napot csináltunk...
Még ebben a hónapban,
Összejöttünk ismét,
És családi roma napon,
Mulatott a jónép.
A gyerekek körhintáztak,
Rajzoltak és játsztak,
Míg vacsoránk illatán át,
Szép dallamok szálltak.
Csillámtetkó díszítette,
Egy olasz hölgy karját,
Megköszönjük Martinnak,
A szép daloknak árját.
Hálás szívvel gondolunk,
Itt most mindazokra,
Aki ezt a csodás napot,
Velünk összehozta...
Nyár végén egy rövid napra,
Vendégünk volt Krekó Kata,
Ki gyógynövényeket hozott,
És szívünkbe mesét lopott.
Illatpárnák készítettünk,
Ügyes kézzel együtt,
Amihez a levendulát,
Itt Olaszfán szedtük.
Köszönet a növényekért,
Szívügyünk egyesület,
Ez is csoda jó kis nap volt,
Köszi hogy eljöttetek...
Szeptemberben ünnepeltük,
Az új bort és a szüretet,
Higyétek el jó volt most is,
Együtt lenni veletek.
Köszönjük a résztvevőknek,
A jól sikerült délutánt,
A magyar lányok szekeréről,
Csengő nóta dallamát.
A vidám harmonika hangját,
A három hintó tetején,
Voltot szőlő és édes bor,
Finom falat, tudom én.
Köszönjük a kínálgatást,
A rendőrség munkáját,
A szervezők a vendégeket,
Jövőre is várják....
A napfényes októberben,
Kerti munka várt reánk,
Hiszen együtt elültettünk,
Egy csodaszép díszmeggyfát.
Azt remélve lesz majd aki,
Lombja alatt megpihen,
Hogy könyvet vegyen két kezébe,
És olvasson csendesen...
Még aznap este vendégünk volt,
Két nagyon lelkes fiatal,
Kik mosolyt csaltak az arcunkra,
Vagány kis dolgaikkal.
A három D-s nyomtatóval,
Szép vizslát csináltak,
Majd drónjaik a teremben,
Körbe-körbe szálltak.
Volt kisautó amit,
Rádió vezérelt,
Szemüveg mely festett,
Csodás álomképet.
Hisz úszhattunk vele,
Tengerek mélyében,
Vagy sétálhattunk akár,
A szép Velencében.
Sok élmény várt aznap,
Nem fogjuk feledni,
Reméljük nektek is,
Jó most emlékezni...
Emlékeztek? Nem is oly rég,
Mi Kőszegen jártunk,
Hallgassátok rímbe szedve,
Mindazt mit ott láttunk.
Sétáltunk a belvárosban,
Ami nagyon jólesett,
A történelem sok-sok színe,
Meg is elevenedett.
Utána egy patika várt,
Melynek a padlásán,
Csodálkoztunk a sok házi,
Gyógynövények láttán.
Majd a várba is felértünk,
Gyönyörű hely az bíz ám,
Büszke szívvel jártunk mi is,
A hősöknek lábnyomán.
Aztán Ausztria várt ránk,
Sok-sok új csodával,
A Miklós templom terményektől,
Díszes oltárával.
Megmásztunk egy csomó lépcsőt,
És egy nagy magaslatot,
Hogy Lékának szép várában,
Jól tölthesük a napot.
Az Írottkő kilátóhoz,
Rohonc felől mentünk,
Mire oda felkaptattunk,
Mi is hősök lettünk.
A szemerkélő eső sem,
Tántorított minket,
Ott fent aztán Szivárványos,
Csoda szép kedvünk lett.
Így érkezett Bozsokra,
Éhes-népes csapatunk,
Hol egy jó kis vacsorával,
Koronáztuk meg napunk...
Októberben emlékezni,
Gyűltünk ismét össze,
Hol falunkat új vezetőnk,
Szava köszöntötte.
A Tihanyi emlékműhöz,
Díszes koszorú került,
Majd gyerekeink verseiből,
Jó kis műsor sikerült.
Egy sárvári énektrió,
Zárta be az estet,
Ideillő dalaikkal,
Örömet szereztek...
Az ősziszünet sem telhetett,
Unalmasan nálunk,
Hiszen társasjátékozni,
Szeretettel vártunk.
Elhozhatta mindenki azt,
Otthonról amit szeret,
Nagy örömmel játszottak itt,
Felnőttek és gyerekek...
Novemberben szép csillogó,
Díszeket csináltunk,
Az ovisokkal, suli sokkal,
Karácsonyt így vártunk...
Majd elérkezett a december,
És vele az Advent,
Hallgassátok ez a pár hét,
Így együtt hogyan telt...
Advent első szombatján,
Koszorú készültek,
Rájuk természetes díszek,
Szalagok kerültek.
Mindegyik egy külön csoda,
Otthonuknak dísze lett,
Még aznap este gyertyát gyújtni,
Találkoztunk veletek...
A második szombaton,
Itt is járt a Télapó,
A sok finom ajándékért,
Jutott neki énekszó.
Majd egy csokiszökőkútba,
Gyümölcsöket mártva,
Ezt a napot egy vidám kis,
Falatozás zárta...
A harmadik hét szombatján,
Sült sok szép mézeskalács,
Dolgozott a sok ügyes kéz,
Ez ám az összefogás.
A gyereksereg nyújtott és gyúrt,
Formázott és díszített,
Volt felnőtt ki csak ezt várta,
S minden csodát sütni tett.
Majd a gyertya is meggyulladt,
Mikor már sötét lett,
Szép versek és furulyaszó,
Vidám hangja mellett.
Utána jó meleg tea,
És forraltbor következett,
Akinek volt kedve hozzá,
Süteményt díszíthetet...
A negyedik hét szombatján,
Egy ebédet szervezett,
Az olaszfai önkormányzat,
S a Szívügyünk egyesület.
Szeretettel láttunk,,
Minden oly vendéget,
Ki maga mögött hagyott már,
Több mint hatvan évet.
A vasvári népdalkörrel,
Együtt énekeltünk,
Az iskolások műsorát is,
Mind szívesen vettük.
Utána egy kis vetítés,
Zárta le az évet,
Szauer Gertrúd verse mellett,
Néztünk sok emléket.
Jó hangulat jellemezte,
Ezt a csodás délutánt,
Majd mindenkit visszavártunk,
Ha a sötét már beállt.
A koszorún gyertyát,
Betlehemi lánggal,
A polgármester gyújtott,
Szívében imával.
Csöpögött az eső,
De mi kitartottunk,
Verseket és mesét,
Együtt hallgathattunk...
Így kezdtük és zártuk,
Az idei évet,
Felidéztünk együtt,
Sok-sok szép emléket.
Kívánunk minden jót,
Az új esztendőre,
És mindenkit várunk,
Ugyanitt jövőre...
