Bemutatkozás
1971-ben születtem Veszprémben. Bár már 18 éves koromtól
tudom, hogy retinitis pigmentosám van, apróságoktól
eltekintve ez egészen 30 éves koromig semmiben nem
akadályozott, valójában látóként éltem az életemet. Aztán
elkezdődött...! Ma már javarészt fehér bottal közlekedem, de
szerencsésnek mondhatom magam, mert látásmaradványomnak,
és mentalitásomnak köszönhetően, alapvetően még mindig képes
vagyok önálló életet élni.
Hobbym és szakmám a főzés. Amikor csak tehetem, a mai napig
művelem. Sajnos a vendéglátózás már régen a múlté, de
azért nem kesergek. Szerencsére sok minden érdekel. Kíváncsi
természet vagyok. Életem "vándortarisznyáját"
folyton-folyvást töltögetem a tudás és bölcsesség apró kis
morzsáival, melyek aztán időről-időre kincset érnek
számomra.
Lételemem a humor, és a közösségi élet. Szeretek olvasni, immár
Braille-ben, és természetesen irogatni, főként
cikkeket beszámolókat. Jelenleg úgy érzem, hogy az egyesületi
munkában kitudok teljesedni a Veszprém Megyei
Egyesületnél. Mindez mellett egy cégnél is dolgozom főállásban.
Írásaimat remélem szívesen olvasgatják sorstársaim, két versem
pedig jól tükrözi hozzáállásomat a látássérültséghez, a
vaksághoz. Szoktam volt mondani, soha nem adom fel, ha csak az
ötös lottót nem!
Üdvözlettel, szeretettel.
Attila.
Művek
Alkony (próza)
S a Nap újra felkelt (próza)
ÚTRAVALÓ (vers)
Vak humor (vers)
