Mókus Marci fuvolája
Élt egyszer, a kerek erdő közepén egy ici-pici mókusgyerek.
Annyira aprócska és félénk volt, hogy a többiek gyakran meg is feledkeztek róla.
Pedig Marci mindig körülöttük volt.
Mikor a csapat az erdőben fogócskázott, Marci a tisztás szélén gubbasztott, gondolatban viszont velük futkározott.
Ha, a tónál pancsoltak, Marci a parton sütkérezett s vágyakozva nézte őket.
Ezen a szép tavaszi délutánom viszont, semmi más nem érdekelte, csak a névnapjára kapott fuvola.
Nézegette, forgatta, majd egy hirtelen mozdulattal a szájához emelte és játszani kezdett rajta.
A hangszer kedves hangja, bejárta az erdőt.
Lehunyta a szemét és csak játszott. Észre sem vette, hogy hirtelen csend lett körülötte. Mikor, a zene elhallgatott, figyelt fel rá, hogy társai körülötte állnak és szájtátva hallgatják.
"Játsz még Marci!" Kérlelték kórusban.
Marci pedig játszott, egészen sötétedésig.
Attól a naptól kezdve, soha többé nem felejtette el őt senki. Mindig hívták, várták.
Nem volt nála boldogabb mókus a világon , hiszen már neki is lettek barátai...
