Maradj még...
Önző szívünk azt akarja,
Maradj, maradj, maradj még,
Pedig könnyed a fájdalom,
Kiitta már nagyon rég.
Marasztalnánk, várnánk téged,
Tudásodat, bölcsességed,
Nem értjük még a te utad,
Nemsokára itt ér véget.
Eljönnek és elvisznek majd,
Dalos ajkú angyalok,
A te bölcs és szelíd lelked,
Eztán majd nekik ragyog.
Mi meg félve engedjük el,
Azt az áldott két kezet,
Hisz nem tudjuk ezután majd,
Ki lesz ki minket vezet.
Engedni kell, hiszen várnak,
Lelkei egy más világnak,
Ahol béke, öröm fogad,
Nincsen fájdalom és bánat.
Fájdalmunk majd elhalványul,
De sok-sok emlék itt marad,
Hisz te adtál, mindig adtál,
Erősítve önmagad.
Arra kértél legyen erős,
Mind ki igaz jó barát,
Könnyek nélkül, szeretettel,
Emlékezzünk mi terád.
