Levelek tánca
Színes levél lassan sétál,
A langyos őszi szélben,
Száraz testük fel-felzizzen,
Künn a Templom téren.
Aztán a szél többre vágyik,
Üzni őket háztól házig,
Felkapja és kergeti,
Mindet, hisz megteheti.
Majd szép táncba hívja őket,
A magasban kerengőket,
Megforgatja, szédíti,
Ahogy azt férfi teszi.
Ha elfárad ifjú keze,
A táncos szellő úrnak,
Levél lányok mind zokogva,
Lassan porba hullnak.
Rég elváltak ágaiktól,
Ellejtették táncukat,
Elbúcsúztak az élettől,
Már csak a halál marad.
Aztán egy nap seprű jön,
Ember lép a táncba,
S halott testük elemészti,
Tűznek vörös lángja.
