Huszár Péterné Szauer Gertrúd

Koppanások

Az út mentén széles járda,
Koppan a bot halkan,
Így segítve egy vak útját,
Lépte szakadatlan.

Apró gyermek surran mellé,
Koppan a bot halkan,
Kérdez bátran, kíváncsiság,
Van csak a szavakban.

„Miért van-e jel kezedben?"
Koppan a bot halkan,
„Mert így kitárul a világ,
És nem vagyok magamban.

Dolgozom vagy kirándulok,"
Koppan a bot halkan,
"Vacsit főzök, elmesélem,
Amit ma olvastam."

Az okos arcon nagy-nagy mosoly,
Koppan a bot halkan,
„Nem is vagy te annyira más,
Mint ahogy gondoltam.

Nem élsz másképp mint aki lát,"
Koppan a bot halkan,
"Színes-szép így ez a világ,
Most hogy így hallhattam.

Mesélsz máskor is nekem?"
Koppan a bot halkan,
„Hiszen mióta csak élek,
Ily nagypapát akartam."

A kisfiú már messze jár,
Koppan a bot halkan,
De amit tanult vele marad,
A szívbe irt mosolyban .