Jószomszédi iszony
Egy nap a szép új társasházban
Isteni, hogy folyamatosan épülnek az új házak, és hogy tudtunk venni egy lakást az egyikben!
A megközelíthetőség klassz, a vételárat is ki tudjuk csengetni (naná, hogy banki segítséggel). Igaz, hogy földszinti, a háló akkora, hogy az ágy mellett csak oldalazva lehet elférni, és egy 3X7 m-es helyen van a nappali, az étkező, és még a konyha is egyben, de a miénk!
Ezzel a boldogító tudattal ébredezek, ahogy reggel lévén, lassan világosodni kezd. Sajnos a világossággal együtt a bagósok füstje is behömpölyög a szobába. Ja, az egész udvarnak a kijelölt dohányzóhelye pont a mi ablakunknál van. A dohányos már rég elszívta a bűzrudacskát, a mi hálószobánk és az orrunk még mindig tele a füsttel. A füst még ki sem szellőzött, a felettünk lakó természetesen pontosan felettünk kezdi el tornagyakorlatait, hogy majdnem ránk szakad az emelet. Ezt a döngést néha változatosságképpen felváltja az a dübörgés, amit a folyosón jövők-menők csapnak. Attól függetlenül, hogy hány óra van, úgy vonulnak végig, mint egy elefánt, és persze a kilincset se használják.
A teraszunkról egy keskeny kis virágkosarat átlépve máris az udvaron találja magát az ember. Pontosan emellett egy kis rámpa van a babakocsiknak, és néhány pad. A padon anyukák ücsörögnek, miközben a gyerekeik műanyag kismotorral száguldoznak le a rámpán. Egyenesen fenomenális, még a poharak is maguktól koccintanak a konyhaszekrényben. A saját szavunkat se hallani a játszótéri zsivajtól - mindez a két ház közti szűk helyen, ahová usque 80 ablak néz, és ami a teraszokkal együtt sincs 12 m. A zajon túl is hallani, hogy az anyukák kölykeik neveinek sipítozása közben megbeszélik havi ciklusaikat... A zsivajt egyszercsak motorbőgés nyomja el: egyik kedves szomszédunknak nincs kedve a parkolótól a kapuig jönni, inkább begurul a mocijával. Igazán figyelmes - és kipufogófüstös - Talán azt igyekszik pótolni, hogy már majdnem egy órája nem dohányzik senki a kijelölt padon?
Ebédidő. Első kézből tájékozódhatunk, hogy ki mit főz, hiszen a srangon fordítva szerelték be a légelszívókat. Ha mi nem is csinálunk kaját, vastagon lehet vágni a főzésszagot nálunk.
Könnyed délutáni szórakozásként a kölykök tovább viháncolnak a 12m széles hangrésben a két ház között, hogy szétrepednek a falak. Még jó, hogy a két házban akad vagy harminc-negyven belőlük, váltják egymást! Az egyik kis drága megáll az ablak előtt, bebámul, majd kiabál az anyjának: „Anaaaaa, zebla, zebla!" - hja, a falvédőnk...
Vacsorához az egyik drága szomszéd undorító krehálását és sercintgetését hallhatjuk, aki természetesen a hálóablaktól másfél méterre bagózik. A függöny már fekete a füsttől, a szagát inkább hagyjuk...
Este. Az összes fürdőszobai páraelszívó dübörög, és idehalljuk, bárhol is legyen az egész srangon. Lefekvés után még hallhatjuk a hazatérők elefántlépteit a folyosón, és alig pár centiseket ugrunk az ágyban a tehetetlenségi erőtől.
Éjszaka. Félálomban a szemben lévő lakásból élesben hallhatjuk az ott lakók élénk szexuális életének hangocskáit. Mikor végre sikerül elaludni, annak ellenére, hogy a hálóablak melletti bagós ottragadt egy órára telefonálni, egyszer még arra ébredünk, hogy egy buli a tetőfokára hágott - naná, hogy nyitott ablaknál. Bömböl a zene, vihognak, ordítoznak - mindezt éjfél körül. Ha netán nem erre ébrednénk, akkor arra, hogy szintén a szemben lévő lakás lakója - alkalmasint szex után - ezer wattal ordíttatja a tévéjét, éjjel fél egykor, nyitott erkélyajtónál áll az erkélyen és kiabál befelé a társának, lehetőleg túlüvöltve a bemondót, aki maga is üvölt. Nem zavarja a többi kétszáz lakó, aki hallhatja.
Ha netán ebből az élményből is kimaradunk, akkor szimplán csak azt figyeljük, hogy akik az ablak előtt mennek el, vajon tényleg csak előtte mennek, vagy beugrottak az erkélyre? Hátborzongató, hogy nem egyszerű meghallani a különbséget. Mivel olyan kicsi a szintkülönbség a lakás és az udvar között, sajnos, szóba sem jön, hogy nyitott ablaknál aludjunk - maximum buktatott ablaknál - így, mikor nyári estéken kint kellemes 20 fok van, nálunk akkor is 25. Kereszthuzatot se lehet csinálni, így meleg időben a zuhanyozás gőze sem megy ki órák alatt sem - a fürdőben pedig vagy csendes dögletes pára, vagy zajos, de kevésbé dögletes...
Na szóval, éjjel előfordul, hogy arra ébredünk, hogy az ablakkal szemben lévő padhoz láncolgatja a biciklijét/motorját valami élelmes éjszakai műszakos. Esetleg kedélyesen elbeszélget azzal a bácsival, aki az éjszaka közepén nekiáll locsolni - a hálószobafalunkat is. Ja kérem, a pár dudvának ára van! A kertész bácsi azóta is nagyon lelkiismeretesen gondozza őket, és amit a kölykök nem tiportak szét, azok a növények igazán szépek is.
Isteni nap volt! Másnap reggel a lépcsőházban munkába sietők dübörgésére és a fejünk felett lévő babakocsitároló ajtajának csapkodására kelünk (az ajtóban nincs lengéscsillapító) - és kezdődik minden előlről.
Érdekes állatfaj az ember - ennyien egymás közelében nem tudunk meglenni - kb. a 10% tönkreteszi a másik 90% nyugalmát.
Azt hiszem, sőt, egyre biztosabb vagyok benne, hogy el akarok költözni - magam sem értem, miért is!
Jaj, megyek, valami érdekes veszekedés bontakozik ki az udvaron!
2013. július
