Jack lámpája
A hallóvlweeni töklámpás legendájaÉlt egyszer egy kovács,
Jack volt az ő neve,
Torkán gyakran csorgott,
A hegy ősi leve.
Így, miután meghalt,
Nem várták a Mennybe,
De a pokol tüzén,
Sem éghetett lelke.
Kovácsunkkal egy nap,
Furcsa eset történt,
Az ördög ment el hozzá,
Kárhozott lelkéért.
Jack bizony nem adta,
Őt fára kergette,
És rajzolt kereszttel,
Csapdába ejtette.
Hiszen az ördögnek,
A kereszt csak átok,
Nem tudta elhagyni,
A földi világot.
Végül elengedte,
Feltétele az volt,
Nem jön érte tőbbé,
Aztán mégis meghótt...
Bolyongott a lelke,
Menny és pokol között,
Végül meghatotta,
Sorsa az ördögöt.
Izzó ágat dobott,
A pokol tűzéből,
Így lelke megmenekült,
Az örök sötéttől...
A mécsest egy Répába,
Vagy retekbe tette,
Aztán a sötétben,
Magasra emelte.
Majd a répa retek,
Helyébe tök lépett,
Így adva e napnak,
Örökre jelképet.
Világít a lámpa,
Bárhol a világon,
Hogy az összes lélek,
Mind haza találjon.
Elűzhető vele,
Sok-sok ártó szellem,
Hogy a családoknak,
Félnie ne kelljen.
