Honvágy
Mindennap megvívom a magam harcát,
de még nem láttam soha a lelkem arcát;
amikor küzd távol az otthontól
messze a hontól.
Keverednek bensőmben az emlékek.
Félek,
hogy megöli lelkemet ez a csata.
Oh! Milyen szép szó: haza!
Oly távol, de még is itt van oly közel,
a karomat nyújtom, de nem érem el.
Meredt hegyek orma
magaslik körülöttem sorra.
suttogják fülembe:
Légy üdvözölve idegenbe.
Oly jó lenne érezni a hazai fű illatát
S nézni a puszta határt.
Hallgatni a szellő ismerős moraját.
De jó lenne elpanaszolni szívem összes bánatát.
Látni az ismert tanyát
és azt az anyát
Aki szült s felnevelt.
Kínzó pillanatok
Lassan múló napok.
Várom azt az órát, mikor haza indulhatok.
(Kalifornia, San Rafael 1998)
