Hóban, télben...
Hóban, télben, napsütésben,
Csicsergő gyereksereg,
Hóembert gyúr szorgos kezük,
Vagy hógolyót repítenek.
Csizmájúkhoz sítalp simul,
Vagy szánkó lécén ülnek,
Kiáltozva, nevetgélve,
Lejtőkön repülnek.
Arcuk pirul metsző széltől,
De egyik sem bánja,
Azt sem hogyha hótól, jégtől,
Nedves lesz kabátja.
Hiszen a tél ettől szép csak,
Hogy puha a nagyvilág,
Készülnek már hóban fekvő,
Ember testű angyalkák.
Korcsolyát húz gyermek, felnőtt,
S mind a jégre felszalad,
A közös percek szép emléke,
Mindörökké megmarad.
