Hazaváró
Megcsörren a kulcs a zárban,
Hazaértél végre,
Apró hangja fényt ébreszt,
Az alvó ház szemében.
És így megy ez minden nap,
Lehet, tavasz, ősz vagy tél,
Édesanyád lesi-várja,
A percet hogy megjöttél.
„Gyere fiam ülj le hamar,
Tűzhelyen a vacsora",
Ráncos keze hajába túr,
Ő nem fárad el soha.
„Mesélj milyen volt a napod",
Minden szavadra figyel,
Úgy mint mikor kisgyermekként,
Kezed nem engedte el.
Mesélsz pár szót, majd kérdezed,
Ő mit csinált aznap,
Csillan szeme, látod örül,
A kérdező szavaknak.
Elmondja hogy boltban járt ma,
Kivel, miről, mit beszélt,
Majd, hogy színes csokrot szedett,
A temetőbe is betért.
Hisz édesapád sírjára,
Mindig kell a friss virág,
Lehet tavasz, ősz, nyár, vagy tél,
Jóanyád ott mond imát.
Összenéztek, szemed könnyes,
Sóhajtástok égig száll,
Hogy még az is meghallja,
Ki már régen messze jár.
Elköszöntök, aludni térsz,
Álom száll szemedre,
Mely pihentet és felkészít,
A másnapi reggelre.
