Fénykép
Villan a vaku,
Kattan a gép,
Megdermedt pillanat,
Készül egy kép.
Emeljük poharunk,
Tétován állunk,
Attól kit szeretünk,
Nem kell elválnunk.
Megfagy az ölelés,
Sosem ér véget,
Örök lesz a mosoly,
Mely hazavár téged.
Ahogy a kép fakul,
Úgy a harag,
Szívedben végül,
Csak béke marad.
Könnyet csal szemedbe,
Sok régi emlék,
Mondd el mit hibáztál,
Ha teheted még.
Simítsd meg ősz haját,
Súgd ha már sajnálod,
Hogy nélküle sivárabb,
Most már a világod.
Éljetek békében,
Amíg csak lehet,
Hiszen a rideg sír,
Mindent eltemet.
