Irodalmi sarok
ugrás a lényegre   ugrás a hírekre
Irodalmi sarok ( A vakok és gyengénlátók alkotásaiból )

Menü

Ézsiás László - Én sohasem kutattam…


Ézsiás László:

Én sohasem kutattam…

Válasz Kerekes Gézának 2011.

 

 

Én sohasem kutattam a vakok lelkét,

nem érdekelt, ki hogy viszi terhét

hiszen minden ember roskadoz.

Nem kopogtattam meg börtönük ajtaját,

nem érdekelt milyen a visszhang.

Én mindig hittem a mesékben

s mikor e világba betértem

tárt kapu fogadott.

Sokáig rángattam belülről a rácsos ablakot.

még hallottam nagyanyám hogyan siratott,

mert neki a vak olyan volt, mint a halott

azután csend lett…

Nagy lett a csend

visszhangja üvöltött.

S ekkor valahol messze egy zongorán

elindult egy futam s elindult az utam feléd:

te fényből korbáccsal kivert zenész.

verseid már, mint tüzijáték száltak a sötétben

fogyni kezdett szívemnek a gondja

repült feléd egy fények vakondja.

S mint a zenében egy fordulat

olyan szép volt a mozdulat

amivel könnyeimet letörölte mosolyod.

Tanultam tőled egy-két igazságot:

hogy egy szál virágot már nem nézni kell

hanem élvezni az illatát

színessé lehet tenni az éjszakát.

S a korbácsos istennel ne száljak szembe

ha már egyszer fehérbotot tett kezembe,

mert ő tudja, hogy mit tesz,

okosabb nálunk.

S ne ócskapiac lim-lom

hanem szeretet templom

legyen kis vakondtúrásunk!

A végén járókád volt nem kerekes széked

arra mentél merre hívott feleséged.

Azután megfordult a kocka

Ő ment utánad mennyei habokba.

Te voltál a nagy kerekes

én pedig a kis szekeres

aki téged mindig szeret!

Mond öreg, nagy a fény odaát?

Fénylik minden meddig a szem ellát?

Vigyázz! ne nézz a napba, mert megvakulsz!

Vak csillag leszel és a földre hullsz.

Legalább találkozunk mégegyszer…

Hallom én a hangod, de nem elég szavad

Érints is engem!

Látod a szívem a balkamránál szakad?

Össze van varrva a tiéddel

hogyan történt nem értem.

Mondd, van erre magyarázat?

Vagy elég volt egy pályázat?

Hallom, hogy megint jót nevetsz.

A végén mindig te nevetsz!

Könnyen teszed, te már látod a mindenséget

és megtalált patikád

a te drága Katikád!

De minket itt hagytál nyakig a gazban!

Verseidben tisztulunk

a sok - sok igazban.

A te belső békéd csírázik már bennem

virág leszek én is

abban a szép kertben

ahol az Isten az úr!

doboz alja
oldal alja