Eltört múlt...
Gyermekeim két kezétől,
Törik el a múltam,
Sok-sok csoda, ezer emlék,
Hová régen bújtam.
Egykor könnyek búcsúztatták,
Mindazt ami elveszett,
Mára már csak lelkemnek fáj,
Az hogy ők már nincsenek.
Kettészakadt cinkos mosoly,
Cserépé vált szeretet,
Szép napoknak csillagfénye,
Isten most már véletek.
Ahogyan ti egyre fogytok,
Úgy tűnik el veletek,
Minden egyes szép gondolat,
És nekem szánt szeretet.
Attól aki már nem adhat,
Mert elhívta őt az ég,
Hiába is magyaráznám,
Nem érthetik ők ezt még.
Majd ha én is messze megyek,
A múltjuk ezer gyűrött kép,
Ők is kérnék könnyes szemmel,
Gyere vissza, adjál még.
