Csendben
Szusszan a ház fala,
Halkan és csendben,
Sok ember kis szeme,
Álmoktól rebben.
Azt csak ő tudhatja,
Szép-e a kép,
Szivárvány vagy sár az,
Min lába lép.
Szép reggelt hoz-e,
Vagy szomorút,
Lelkének égető,
Lángkoszorút.
Hisz ha az álom,
Nem csoda szép,
Az nagyon tud fájni,
Nappal is még.
Nyomasztón visszajár,
A sok sötét kép,
Hiszed a holnap,
Lehet majd szép.
