Börtönödben
Hófehérre meszelt falak,
Körbezár a szeretet,
Tárva-nyitva ajtó ablak,
Mennél, de nem teheted.
Világodnak sötétsége,
Mély árnyékként veled jár,
Nem lelsz kezet amely segít,
Bármerre is fordulnál.
Bántja őket szavad, hangod,
Teher az hogy létezel,
Lelkük már csak attól boldog,
Ha messze szaladhatnak el!
Maradj otthon, arra kérnek,
Hisz minden könnyebb nélküled,
Mennél te is, menekülnél,
De sehol máshol nincs helyed.
Csupán szavakkal szeretnek,
Melynek bántó éle van,
Megkapod hogy ők miattad,
Nem élhetnek boldogan.
Sok minden van a válladon,
Gyakran kérsz, vagy követelsz,
Könnyebb terád haragudni,
Megvetés, mit érdemelsz.
Hófehérre meszelt falak,
Hazugság a szeretet,
Menekülnél börtönödből,
De tudod hogy nem teheted!
