Az őszi szél
Az őszi fák levelét,
Viszi a szél,
Már száradó testükhöz,
Finoman ér.
Emeli őket,
Vagy súlytja a porba,
Pörgeti, forgatja,
Újra meg újra.
A fák alá hullik majd,
Dió és gesztenye,
A sárba gyermek lép,
Azért hogy felvegye.
Az őszi szél kavarog,
Felettünk jár,
Napsugár nem ad rég,
Meleget már.
Sötét és hűvös van,
Fázik az éjjel,
Mely köszönt ezüstös,
Vidám hold fénnyel.
