Árvai Mária Csak Segíteni Akartam

Csaba, Gábor és Tamás jó barátok, nemrég ismerkedtek meg. Egy orvosi konferencián találkoztak először, azóta pedig rendszeresen felkeresik egymást, buliznak, mulatnak együtt.
Mindhárman 45, 50 év körüliek; Csaba bőrgyógyász, Gábor sebész, Tamás pedig szemész. Most éppen Tamás hívta meg barátait a legénylakására, a Pulzus utca 3. szám alá. Az orvosok körében is történnek vicces, mulatságos, humoros esetek - ezért úgy döntöttek, megosztják egymással mindezeket, sörözgetés és egy nagy pizza fogyasztása közben.
Előtte, azonban, hogy közelebbről is megismerjék egymást, rendszeresen feltesznek egy-egy körkérdést, amit majd mindenkinek meg kell válaszolnia. A mostani alkalomra szóló kérdés: „mi az, ami leginkább jellemző rád?"

- Kezdhetem én? - fordult barátaihoz Csaba lelkendezve.
- Halljuk, halljuk! - kontráztak a többiek.
- Nehéz így hirtelen kigondolni a leginkább rám jellemző dolgot - ráncolta a homlokát.
- Lehet, jót mosolyogtok majd rajtam, ugyanis a hálaadás az, ami nekem sokat jelent. Már gyerekkorom óta úgy neveltek, hogy tudatosították bennem, mi az, amiért örülni érdemes, mi az, amiért köszönettel tartozom. Nagyszüleim és a szüleim is sokat nélkülöztek, ezért megbecsültek minden apróságnak tűnő dolgot, értékelték a legkisebb jót is. Nekem már sokkal jobb gyermekkorom volt, de megtanultam, hogyan lehetek hálás. Reggelenként sokszor örömöt ad, hogy van életcélom, a gyógyítás, nem fáj semmim, egészséges vagyok, mint a makk, olyan helyen élek, ahol nincsenek árvizek, nincs adósságom, van mit ennem stb.. Nem sorolom fel, mi miatt lehetek hálás, mert sok minden van körülöttem, de hadd említsem meg a legfontosabbat, a feleségemet, akivel jóban-rosszban együtt vagyunk, még az orvosi pályán is - ő gyermekorvos ugyanis.
- Sokkal jobb és pozitívabb ez a hozzáállás, mint mindenen folyton morgolódni és elégedetlenkedni - jegyezte meg Gábor.
- Egyet értek, sőt, a testi-lelki egészségnek is jót tesz - fűzte hozzá Tamás.
- Térjünk át a humoros történetemre! - folytatta Csaba.
Bőrgyógyászként számos érdekes esettel van dolgom, azonban amiről most mesélek, még rejtélyesebb. A páciensem egy középkorú hölgy, akinek komolynak tűnő bőrpanaszai vannak. Megvizsgáltam, de tudjátok, milyen lelkiismeretes vagyok, ezért úgy döntöttem, hogy a pontos diagnózis felállításához elküldöm őt a helyi kórházba további vizsgálatokra.
- Aztán mi történt? - érdeklődött Tamás.
- Pár nap múlva megkaptam a kórháztól az eredményeket. Alapos tanulmányozás után, rácsörögtem a betegemre, s egy hosszabb listát diktáltam neki mindazokról az élelmiszerekről, melyeket nem fogyaszthat, mivel bármelyik lehet bőrbetegségének okozója.
- Szegényke! Ezt jól megkapta! Csak azt nem értem, hol van itt a poén! - reklamált Gábor.
- Türelem, türelem, jó orvost terem - nyugtatta Csaba. - A vicces rész csak most jön!
Eltelt pár hét, kevés idő ahhoz, hogy bármi használjon, ezért nem személyes kontrollra hívtam a betegemet, hanem ismét megcsöngettem, hogy megérdeklődjem, hogy van.
- Nehéz tartani a szigorú diétát, ugye? - kérdeztem együttérzően.
- Doktor úr, ha tudná, hogy jártam a maga listájával!
- Miért, mi történt? - csodálkoztam.
- Tudja, hogy van ez. Gondosan, szép gyöngybetűkkel mindent lelkiismeretesen lejegyeztem, ahogy diktálta. Ott hagytam a cédulát a telefon mellett. Fodrászhoz kellett mennem, gondoltam, majd később visszatérek a dologra.
Jolika most is remek frizurát csinált, jól elbeszélgettünk, feltöltődve értem haza úgy két óra múlva. Földbe gyökerezett a lábam, tátva maradt a szám, amikor megláttam a férjemet, szatyrokkal, csomagokkal megrakodva.
- Drágám, elintéztem a bevásárlást! Jó sok helyre kellett mennem, de végül is sikerült!
- újságolta boldogan.
- Hogyan, honnan? ... - hebegtem zavartan.
- Ott volt a lista, a telefon mellett, mi a baj? - értetlenkedett a párom.
Természetesen, mindent elregéltem neki.
- Csak segíteni akartam, ez lett a vége! - mondta letörten.

Mosolyogva, majd nevetve hallgattam betegemet.
- Orvosi poénnak azonban nem utolsó! - biztattam páciensemet. - Vigyázzon magára, és gyógyuljon meg mielőbb!

Gábor és Tamás nagyszerűen szórakoztak.
- Még most is magam előtt látom a helyzetet! - törölgette szemét Gábor.
- Lám, hiába a jó szándék, az is rosszul sülhet el! - kacagott Tamás.

- Nos, rajtatok a sor, ki következik? - kacsintott Csaba a barátaira.
- Majd én - felelte Gábor. - Meglátjátok, az én történetem is hasonlóan érdekes és szórakoztató lesz!