Add kezébe
Add hát fénylő szép lelkedet,
Egy barát kezébe,
Hogy mindentől ami bánthat,
Míg lehet megvédje.
Megóvja őt a haragtól,
Mely nap tüzeként éget,
Míg ő vigyáz, bánateső,
Sem érhet el téged.
Szeretette lesz esernyőd,
Mely felfogja a cseppeket,
Így a biztos menedékben,
Majd, megfáznod sem lehet.
És ha néha gondpelyhekből,
Sűrű hó, mely hull reád,
Együtt viszed, ketten vele,
Az élet mérte nagy súlyát.
A felragyogó szivárványnak,
Együtt örül majd veled,
Hiszen ő a boldogságban,
Is fogja a két kezed.
