A tudás illata
A friss új könyvek lapjain,
Mások által írt tudás,
A diák fejben hit, remény,
És talán még annyi más.
Hit abban hogy ez a tudás,
Övé lesz majd egyszer,
És abban, ha biztatást kér,
Könyörögni nem kell.
Félelem az újtól, mástól,
Vágyódás a szépre,
Barátokkal megélt kaland,
Csodás élményére.
Az új könyveknek friss illata,
Biztatóan felé száll,
Érzi, tudja bármi várja,
Ő mindenre készen áll.
Megmászik majd számhegyeket,
Bejár betű völgyeket,
Szép szavakból megálmodott,
Új tárgyakat, képeket.
Kalandozik térképeken,
Amerre még sosem járt,
Elkíséri képzelete,
És megannyi jóbarát.
Hazaérve bátran mesél,
Mindenről oly lelkesen,
Édesanyja hívja, kéri,
„Mondj el mindent gyermekem."
Hisz a két szív egyszerre jár,
Mert mindketten érzik,
A tudás illat zamatosabb,
Ha közösen élik.
