A Télapó csodája...
Reggel óta nagy zsivaj van,
A Télapólak udvarán,
Hiszen mikor bealkonyul,
Útra kél a tömött szán.
Manók élesítik talpát,
Hogy hasítsa jól a havat,
Hisz az utcán a házak közt,
A szánkó gyakran így halad.
Fényesítik oldalain,
Az aranyló díszeket,
Hogyha látja, megcsodálja,
Majd felnőtt és kisgyerek.
Színes ruhás kicsi törpék,
Csomagokat hoznak,
És mindent gyorsan a szánkóba,
Kupacba halmoznak.
A játékgyár lassan-lassan,
Egy időre kiürül,
A sok szorgos kezű ifjú,
Friss kakaó mellé ül.
Hiszen azért dolgoztak mind,
Egy egész hosszú éven át,
Hogy valóra válthassák majd,
Az emberek sok nagy álmát.
Most már Télapón van a sor,
Hogy a bakra üljön,
A dobozok garmadával,
A házakhoz repüljön.
Ott a kéményen lemászva,
Vagy ablakba téve,
Boldogságot csempészhessen,
A gyermekek szívébe.
A rénszarvasok sálat kötnek,
Hogy nyakuk ne fázzon,
Rudolf orra világít rég,
Hogy Főnöke lásson.
Majd csengettyűk szép hangjára,
Mikulás parancsot ád,
Csodájától lesz békésebb,
Ma éjjel a nagyvilág.
