A lelked lásson
Mikor apró emberként,
Te e földre érkezel,
Egész család fogad téged,
Tanulsz, bár nem kérdezel.
Dallamokból, szép szavakból,
Érintésből, lesz világ,
Te minden nappal felfedezed,
Az összes rád váró csodát...
Majd mikor már közösség vár,
Óvoda és iskola,
Tárd ki szíved, nézd meg bátran,
Mily sok pajtás jár oda.
Van aprócska, van ki magas,
Barna, sovány, vagy kövér,
Akad aki hangos szavú,
Vagy már beszélni is fél.
Van kinek a teste sérült,
Nem hall, nem lát,
Vagy nem jár,
Tanuld, ő is szerethető,
Az ő szíve is nyitva áll...
Tanítsd lelked, elfogadni,
Azt ki szembejön veled,
Hiszen az ő hibáival,
Lesz teljesebb életed.
Az útjából amin ő jár,
Feltöltheted lelkedet,
És te is sokat kaphatsz tőle,
Ha magadhoz engeded.
És lelked úgy lesz egészséges,
Ha nem ártasz senkinek,
Mert minden ember egyenlő,
Bár hordozunk kereszteket...
