Visszatekintés márciusra
Az ég halkan pergette könnyeit,
Siratta a fájdalmas jövőt,
Mely lelkem mélyén csendben a mába lép;
Tűz lobogott az ifjak szívében
A Pilvax nyitott rejtekén,
Szebbé, jobbá álmodták a világot,
S kibontották a zászlót
Azon a márciusi napon;
Kibontották, s azóta bennünk lobog,
Minduntalan szebbé, jobbá álmodjuk
A világot, amelybe élni születtünk.
S íme, visszanézek arra a márciusra:
Az utcákon végigvonult a józan ész,
S hallgattak végig a fegyverek,
Hát ma se szóljanak;
Március szelleme szüntessen meg
Minden gyűlöletet,
S temessen el minden fegyvert!
Visszanézek rád, március,
S a fényes tavasz-szellem mögött
Látom, hogy ma is halnak a hősök,
És fájdalmasan mormolom Petőfi sorait,
S látom a sírokat domborulni,
De tegnap bíztak,
Ma bízunk,
S holnap talán beköltözik
Március szelleme a szívekbe,
Hogy zöld utat engedjen
Az önzetlen szeretet rózsafáinak!
