Versfaragvány elsősök elrémisztésére
Hogy milyenek voltak a főiskolás évek?
Így államvizsga táján - úgy gondolom, szépek!
De nem érzed ám majd a vizsgák előtt,
Mikor a tételsoron töröd agyad, s velőd!
Akkor csak úgy véled, sorsod elátkozott,
Mikoron a lábad e falak közé hozott ...
Hanem amint végre kész egy szemesztered,
A vad győzelemtől a melledet vered:
Ez volt olyan nagy ügy, ettől voltam depi?!
S eközben lelkedet a büszkeség ellepi ...
Megrendítő élmény lehet első ízben,
Ha egy ÚV miatt benn maradsz a vízben ...
De én mondom neked, nem nagy katasztrófa,
Én is kaptam párat, mégsincs akasztófa!
Tudás forrásaként a könyvtárat válaszd,
Mert ott jó meleg van, és nyugalmazt áraszt.
Elsőre bonyolultak a polcos részek,
Mégse aggódj: A nénik segítőkészek!
Fontos érdekesség: Az előadások,
Mikre én bejártam, de nem így tettek mások:
Lógtak erre-arra, szanaszét henyéltek,
Én meg úgy gondoltam, hogy kihagyni vétek.
Egyrészt: Sokat hallasz érdekes dolgokat,
(Bár sokszor az ember az álomtól bólogat ...)
Másrészt: Tanárodat kissé kiismered,
(A vizsgán még jól jöhet e kis ismeret ...)
Mivel több előnye nem jutott eszembe,
Kukkantsunk hát most egy szeminár. Terembe!
Kétféle lehet a légkör, s a hangulat:
Vagy dúl a belviszály, vagy mindenki mulat.
Ha olyan a fronthatás, a jókedv is ragadós,
De az is bejöhet, hogy a professzor harapós ...
Mindenesetre levonhatjuk a konzekvenciát,
S kikeverhetünk egy hasznos esszenciát:
(... Bár e hipotézis úgy tűnhet, banális)
Itt mégis kiderül: Ember a tanár is!
Lógni lehet hármat, az is szuper benne,
(Mélázgattam, hej, ha nagyobb limit lenne ...!)
Mégis a nézetem - mit cáfolni lehet -
Hogy a lógás káros, rontja a jellemet:
Nem elég, hogy bánt is, kómás leszel tőle,
S ha egyszer lecsúszol, nem jössz ki belőle!
Nem hiszed el nekem? Tanulj a károdból,
Az igazam kiderül majd - a memoárodból ...
Még vagyon itt két jó tanács utódimnak,
Hogy elejét vegyük sok keserves kínnak:
Olyan témából írd a szakdolgozatod,
Amellyel agyadat szívesen koptatod.
Konzulensnek pedig olyan tanárt válassz,
Kitől mersz kérdezni, s hasznos lesz a válasz!
S ha most mindezek után úgy érzed, kész, ennyi volt, véged,
A diáktanácsadóban tárt karokkal várnak téged!
Utóhangként kéne írni jó vidámat,
De az elmém kihunyt, a kezem meg fáradt ...
Soraimból kitűnt, ezt merem remélni,
Hogy remek móka ez, s hogy túl lehet élni!
(Berta Edina, Székesfehérvár, 2001. Jún. 11., az álomvizsga előtt három nappal ...)
