Végetért...
Mától végre nincs már suli,
Nem ment mindig könnyen,
Mérgelődtünk, meghatódtunk,
Húllt néhány csepp könnyem.
Vivikém az első évet,
Nagyon szépen vette,
Barátnőket, szerelmeket,
Lelkéhez engedte.
Jól megy neki a tanulás,
bár matekból hebrencs még,
Nem baj hiszen itt vagyok én,
Hogy fogjam néha kis kezét.
Dávidomnak a harmadik,
Komolyabb volt már kicsit,
Én is sokat okosodva,
Élveztem a napjait.
Rá is nagyon büszke vagyok,
Hiszen jó út amin jár,
Ha néha kell is kis segítség,
Előtte sincs már határ.
Most pár hónap pihenés jön,
Hisz ezerrel itt a nyár,
Nem lesz benne sok izgalom,
De sajnos nekünk ez, mi jár.
