Változatok
Szél eloson,
Ág, levél - mozdulatlanok.
S ebben a látszólag-nyugalomban
Hallom, mikor a lobogószemű
Éjszaka erőszakot vesz a
Nappalokon. Kinyitom apró
Ablakait a magánynak,
Csak a nehéz lélegzést
Hallom, érzem, ahogy
Védekezik a föld:
Teste csupa veríték,
Nem érzi, hogy letört
Ágdarabként zuhan fölé
- Szánalomnak - a csillag...
Reggelre aztán megszólalnak
A fülemülék és a fény felszerelt
Mentőosztagai ideérnek. A fűbe
Térdeplő sugarak elszárítják
A könnyet. Az éjszakát messze űzik.
Szivárvány sztetoszkópja
Lehajlik, fecskendők forrnak
A napban; Megnyugvás van a
Tettetett nyugalomban.
Nikkel füvek közt ődöng a hallhatóság.
Én nem tudtam, hogy ennyire más vagy...
Övemet felcsatolom és felkészülök az
Éjszakára...
