Vallomás
Úgy szeretnélek szeretni,
Szívedet megérinteni.
Oh, ha boldoggá tudnálak tenni,
Akkor boldog tudnék én is lenni.
Szép, hogy oly gyönyörűen nézel rám,
De fáj, hogy soha nem szólsz hozzám.
De csitt, csitt! Inkább mégse szólj semmit,
Mert minden szó, mit kimondasz hazudik.
Jobb, ha csak ott álsz és elmerengve nézel,
Mert ha nem is látom, szívem érzi; hidd el!
Mert nincs olyan, mit a szív ne látna!
Még ha azt a szem nem is láthatja.
Ha távol vagy és rám gondolsz, megérzem;
Olyan, mintha itt lennél, mindig csak velem.
Ha azt hiszed, észrevétlen mész el mellettem,
Tévedsz; nem tudsz elveszni a tömegben.
Mert még mielőtt te láthatnál engem,
Előre tudom, találkozni fogunk. Érzem.
Hogy honnan? Nem selythetem, talán telepátia.
Vagy a szerelmes szív egy kifürkészhetetlen titka.
(Pest, 98. 01. 27. kedd)
