Vak humor
A vaknak bizony van humora, ha éppen nincsen dudora,
A fején, mert ahogy él szegény, abból kitelne egy kis regény.
Sok-sok esemény, s a remény, hogy vele, és nem rajta nevet
Mind, ki hallja e történeteket.
A vaknak bizony van humora, ha éppen senki sem tuszkolja.
Húzza, vonja, szuszakolja, mert elkél éppen a segítség,
Csak aztán jön a derültség, mikor koppan ide, pattan onnan,
Csetlik-botlik, átesik rajta.
A vaknak bizony van humora, ha a segítő is tudora,
A tudománynak doktora, s nem lesz Isten ostora,
Mert jól vezeti a vakot, s így nem fognak nyúl bakot,
És együtt túlélik a napot.
A vaknak bizony van humora, ha bámul a sorszámhúzóra.
A hivatalban, az orvosnál, s a póstán, és jó esetben talán spontán,
Érkezik a segítség, a tilinkó s a feszültség, hogy miből tudja majdan ő,
Hogy reá várnak, menni kő.
A vaknak bizony van humora, s tán nem nő addig uszonya,
Míg intézheti ügyeit, s nem húzzák meg füleit,
Hogy miért nem kísérővel érkezett, s balga módon kérkedett,
Vakon, s önállóan ténfergett!?
A vaknak bizony van humora, no meg némi iszonya,
Mert utcán járni, közlekedni, erre-arra felkenődni,
Nem túl vicces, nem is sikkes, mégis megy ő rendületlen,
Fehér bottal s lendülettel.
A vaknak bizony van humora, mert a közlekedés tudora.
Fehér bottal ügyeskedik, akadályból bőven telik,
Mit az útra nem tehetnek, a járdába elhelyeznek,
De ő csak megy-megy rendületlen.
A vaknak bizony van humora, PC gépe, s mobilja,
Beszél hozzá mind a kettő, s ha idegei kötelekből,
Nem lehet baj semmi képpen, órák alatt bármi készen,
A látónak ez percnyi érdem.
A vaknak bizony van humora, ha a szakmája informatika,
Appok, progik, iPhone, droid, beszélővel kissé sorry,
Összevesznek bent a bitek, a vakunk meg idegbeteg,
Mert az eszköz nem csevelyeg.
A vaknak bizony van humora, ha a honlapokat molyolja.
Böngészne ő, nézegetne, ha megcsikiznék felnevetne.
Mivel a JAWS nem kezeli, a vakot a hideg leli.
A hócipője most már teli.
A vaknak bizony van humora, ha a telóját nyomkodja.
Harkály módra kopogtatja, tudja ő, hogy mit akarna
Csak a teló másként érzi, parancsait félre érti,
A vak meg a haját tépi.
A vaknak bizony van humora, ha étkezni kezd tutira.
Evőeszköz, kés meg villa, „hol akaja?" a jövő titka.
Vajon meglesz-e a falat, a villából üres nyalat.
A jó hír az hogy karcsú marad.
A vaknak bizony van humora, és sosincs tele a bugyora.
Mert vidáman él, folyton remél, aggódásra nincsen esély.
Bizony ő, ha másképp tenne, nap-nap után ciánt nyelne.
Jóra ez bíz nem vezetne.
Meséltem hát jóról, rosszról, néhány pici vak dologról.
Okuljon hát vak és látó, a lelkemnek humorából.
De nem írtam ám badarságot, csak egy kicsi igazságot.
Mert elbánhat az élet velem, csak mosolygok és kinevetem.
