Vágy
Álmaid repülnek,
mint ősszel a fecske,
soha nem képzelt,
mesés helyekre.
Ahogy a tavasz bont
rügyből virágot,
úgy változtatod
vággyá az álmod.
Mélyen beszivárog
lüktető zsigeredbe,
kábító mákonyt
csepegtet lelkedbe.
Forró vágyad űzi
a múló perceket,
nem hagy megpihenni,
fogva tart, nem enged.
A lelked nyugtalan,
nincs éjjel, sem nappal,
kavarogsz az árral,
rád tapadó vággyal.
Ha égető lázad
végre enyhítheted,
endorfin hullámban
lubickol a tested.
2015
