Ugorjunk árkot!!
Magyar népmese nyomán
Nyuszka, róka és a farkas,
Erdő szélén játszott,
Kitalálták legyen verseny,
Ugorjanak árkot.
De az árok széles volt ám,
Ez így nem is egyszerű,
Elmesélem kinek hogy ment,
Hisz e mese nagyszerű.
Szólt a róka: „farkam lompos,
És szép hosszú a lábam,
Fülem kicsi, hát jobb ugró,
Nem született nálam."
Ugrott egyet, de az árok,
Túl széles volt néki,
Attól kezdve a világot,
Ő a lyukból nézi.
„Hosszú lábam, hosszú fülem,
És kurta a farkam,"
Ugrott a nyúl és el is tűnt,
A túloldalon nyomban.
Farkasunknak hosszú volt,
Farka füle lába,
Mégis mégis ott csücsül,
Az árok fogságában.
Ott a róka koma mellett,
Fázósan és éhesen,
Kezdtek azon tanakodni,
Hogy most mi hogyan legyen??
Szólt a róka "Tartsál bakot,
Én azon kimászok,
Majd téged is ki segítlek,
Mint a jóbarátok."
Farkas ráállt a dologra,
Hogy a róka szabadult,
Úgy eliszkolt mint ki mondjuk,
Bolhacsípéstől vadult.
A farkas talán most is várja,
A baráti jobbot,
Ha talán még meg nem unta,
Várni már a dolgot.
